Pár helyett mindig barát

Sokan érzik úgy, hogy bár sok helyre eljárnak ismerkedni, sok emberrel találkoznak és próbálkoznak társat találni, valahogy mégis a barát zónába kerülnek folyton a végén. Ha abból indulunk ki, hogy minden belőlünk indul ki és a környezetünk arra reagál, akkor bizony belül, magadban kell keresni ennek a nyitját.

Tapasztalatom szerint többségében ez a két dolog állhat a hátterében:

1.FÉLELMEK
Lehet-e olyan dolog a háttérben, ami miatt bár nagyon vágysz a párkapcsolatra, mégis távol tartod magadtól?

Lehet ez egy ex, aki után még vágyódsz és nehezen tudsz újra nyitni. Talán el sem tudod képzelni, hogy más hozzád érjen, megcsókoljon vagy az ágyadba bújjon.

Lehet ez a gyermekvállalástól való félelem vagy ha azt gondolod, fel kell adnod önmagadat, a függetlenségedet, elveszíted az önállóságodat egy másik fél mellett, le kell mondanod a kedvteléseidről, szabadidődről. Ha már volt ilyen tapasztalatod vagy a környezetedben ilyesmit látsz pl. kisgyerekes, hullafáradt anyukák, párkapcsolatba beszűkült ismerősök, rossz párkapcsolatok, jó eséllyel ilyen félelmek vannak benned.

Lehet attól tartasz, hogy egy férfi majd domináns lesz vagy a nő anyagilag kihasznál téged.

Ha az előző kapcsolatodban a másik megcsalt, átvert, elhagyott és te azt nagyon megszenvedted, ha esetleg abuzáltak korábban, vagy otthon volt bántalmazás a családban, az is mind-mind ilyen tényező lehet.

A sort még folytathatnánk bőven. Ezekben az esetekben, igaz tudattalanul, de inkább elkerülöd a valódi kapcsolatot valahogyan. Az elménk nagy művész ebben és hihetetlenül kreatív, hogy megtalálja a módját. Mindezeket szakember segítségével tudod feltárni és megdolgozni, egyedül nem annyira lehet.

2. MAGAD IS BARÁTKÉNT KÖZELEDSZ
Tapasztalatom szerint a legtöbb ember, aki barát zónába kerül folyton, egyszerűen azért kerül oda, mert pont úgy viselkedik. És hogy miért? Mert nem hisz magában, hogy ő is kellhet, nem hiszi el, hogy csinos, kívánatos, elég jó. Ezért automatikusan barát státuszból indítja a kapcsolatot, nem nőként vagy férfiként. Elhaverkodik, elpoénkodik, de nem igazán flörtöl vagy udvarol. A másikat kávéra, bambira hívja, nem randira. Úgy tesz mintha, de elkeni a dolgokat, nem nevezi a nevén, nem mutatja ki egyértelműen a közeledési szándékát. Nem randira hívj a másikat, csak együtt lógni, de reméli, hogy majd valahogy kialakul., hogy majd idővel át tud alakulni a kapcsolat. Ezzel az elképzeléssel az a baj, hogy ha te barátként indulsz bele a kapcsolatba és úgy közeledsz, ő ezt veszi le jelként és pont abba a kategóriába fog téged betenni és onnantól másfelé indul a kapcsolatotok, mint ha potenciális társjelölt lennél. Más a téma, más a helyszín, másképp készül a másik. Ha már veled beszélni meg a nő- vagy pasi ügyeit, akkor abból már nemigen lesz párkapcsolat.

Szóval mit tehetsz? Pár dolgon tudsz változtatni:

ÖNBIZALOM
Ezene akár te magad is tudsz dolgozni, változtatni. Elhiszed vajon azt, hogy te is kellesz? Bele mersz nézni a másik szemébe, beszélgetést tudsz kezdeményezni vagy a sarokban az esélytelen nyugalmával vagy a régi ismerősökkel ücsörögsz egész este? Ha ezeket veszed észre magadon, akkor keresd meg a módját annak, hogy növekedni tudjál benne.

FÉRFIAS ÉS NŐIES FELLÉPÉS
Nőként tanulj meg visszahúzódni, ne akarj mindent egyedül megoldani és irányítani. Fogadd el a segítséget, sőt, kérheted is, engedj teret a férfinak. Nem kell nebántsvirágnak lenni, de ha van férfi a közelben engedd érvényesülni. Hallgasd meg őt, mosolyogj, légy kedves vele, légy bájos, nőies, ne hangos, harcos amazon.
Férfiként pedig légy határozott (nem domináns), szólítsd meg  a nőt, lépj, javasolj programot, udvarolj, nyisd ki az ajtót és igen, vigyél virágot, még ha haszontalannak tűnik is.

ÖLTÖZKÖDÉS
Férfias és nőies öltözködés. Bár nem a külső kell, hogy domináljon, de azért az is fontos a társkeresés során. Állj a tükör elé és nézz végig magadon nagyon őszintén: mennyire ápolt, rendezett a külsőd, a frizurád, mennyire lehet vonzó vajon a másik nemnek? Ha te a másik nem helyébe lennél, ilyen embert választanál? Nőként nézz ki nőként, ne nadrágot és pulcsit hordj folyton sport vagy lapos cipővel. A férfiak nőket keresnek, hordj nőies ruhákat, szoknyát, bátran hordj színeket, néhány ékszert, szép cipőket, sminket, legyen rendben a hajad és a körmöd. Egy szakkönyvben évekkel ezelőtt azt olvastam, annál jobban tetszik a nő a férfinak, minél jobban különbözik tőle külsőleg. Ebben sok igazság van.

Férfiként pedig nézd meg, mennyire vagy ápolt? A nők magára adó, ápolt férfit keresnek. Nézd meg, nem slampos-e vagy kinyúlt, csupa barna-szürke-kék minden ruhád? Le van vágva rendszeresen a hajad, borotválkozol, hordasz inget, mikor cserélted utoljára a ruhatáradat? Felejtsd el a régi, de kényelme darabokat és a sportos öltözéket, ha ismerkedni szeretnél, ott ingnek vagy minimum gallérs pólónak van helye és hordj világos és élénk színeket is.

UDVARLÁS és FLÖRT
Leginkább ez fog segíteni neked kilépni a barát státuszból. Tedd egyértelművé a dolgokat, randira hívd a másikat és ne sétálni. Férfiként kísérd haza, hívd meg egy italra, segítsd le a kabátját, férfiként légy jelen. Bókolj, finoman flörtölj, ha a másik tényleg tetszik, ne üsd el haveri poénokkal, ne más férfiakról szóljanak a bókok és a flört, ne az exekről beszéljetek, hanem saját magatokról (NEM: Ma biztosan sokan megnéznek majd, csinos vagy, IGEN: Csinos vagy ma este, nagyon teszel).

Nőként sokszor érezzük úgy, hogy ha flörtölünk, azzal egyből felkínálkozunk, ezért a mai nők többségükben keveset flörtölnek. Ez nem így van, a finom flört felpezsdíti, izgalmassá teszi a folyamatot, élj vele (nem a csikicsuki és a másik érzelmi hullámvasútba rakása). Továbbá te se beszélj az exekről, éppen futó férfiakról, randikról.

FIZIKAI VONZALOM
Ez az, amit nem lehet megerőszakolni, de tudtad-e, hogy ez nem csak elsőre, hanem idővel is kialakulhat, amikor megismered a másik embert? Sokan túl hamar leírjuk a másikat. Ha ő nem is potenciális társjelöltként néz rád éppen, te akkor se menj át barátba, maradj nőies, férfias, ki tudja mit hoz még az élet.

Szeretettel,
Bilics Tímea – Önismereti mentor, társkeresési szakértő

Van helye a társadnak az életedben?

Vajon helyet kell hagyni a társnak, hogy megérkezhessen? Érdemes rá készülni időben és térben? Érdemes már két személyre berendezni az otthonunkat? Vagy ha érkezik, úgyis úgy fogjuk alakítani az életünket, hogy beleférjen?Gyakori kérdések a társkeresőkben  és ellentétes véleményeket hallani mindenfele. Úgy látom, mindkettő igaz lehet, tehát ha megérkezik a társ, helyet szorítunk majd neki. Ugyanakkor azt már előtte érdemes elkezdeni. A szándékunk egyik eszköze, szimbóluma lehet az, ha az otthonunkban is helyet csinálunk neki: két főre ágyazunk, helyet készítünk a szekrényben és az étkezőasztalnál.

Önmagában szép gesztus és arra való, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy ebben a folyamatban vagyunk benne éppen. Azonban ez csak a szándékunk kifejeződése. Az emlékeztetőn túl csupán a gyermekkori és a korai társadalmak mágikus világképe köszön vissza benne. Ha megteszem ezt, akkor megtörténik az. Ha esőtáncot járok, süss fel napot éneklek, ha imádkozom az istenekhez a jó termésért, akkor bekövetkezik az, amire vágyom. Ám semmiképpen nem lebecsülendő, ezek a szimbólumok jelen vannak a mindennapjainkban és hittel, erővel, kitartással gazdagítanak bennünket.

 

Sokkal fontosabb része a dolognak az, hogy az életünkbe időben is beférjen a társ. Persze, szorítunk neki majd helyet, szánunk rá majd időt. De ha folyton dolgozunk, másokról gondoskodunk, akkor félő, hogy nem lesz arra idő, energia és alkalom, amikor is konkrétan össze tudunk találkozni vele. Pláne nem arra, hogy rendszeres elfoglaltság keretében felépítsünk egy kapcsolatot.

Sokan gondolják úgy, erről írtam már erről korábban is, hogy ha megérkezik a társuk, az majd úgymond betagozódik az életük és idejükben fennmaradó lukakba. Mondjuk van kedd és  péntek esténként 2-2 órám, na majd akkor, majd oda beszorítom. Ez alapból hibás elképzelés, ami nem veszi figyelembe a másik embert. Mi van, ha ő éppen hétfőn, szerdán és szombaton ér rá?

Figyeljük csak meg a szót, amit sokszor használunk „ helyet vagy időt szorítunk”. Ha képileg nézem ennek a szónak a jelentését, azt jelenti, hogy az amúgy is zsúfolt helyet vagy időbeosztást még jobban összenyomom, még kiszuszakolok egy kis helyet vagy időt belőle. Ilyenkor a fizikai törvényei szerint nagy lesz az ellennyomás, azaz a sok teendő és munka majd folyton a fejünk fölött lebeg, szorongást okozva, amely nagyban csökkentheti az együttlét élvezeti értékét, a jelenben levést és a belefeledkezést. Arról nem is beszélve, ha hulla fáradtan és nyűgösen esünk be egy találkozóra.

Ugyanez a helyzet, amikor időt „szánok” valamire vagy valakire, alapból negatív az energetikája a kifejezések.


Sok esetben a rengeteg teendő és szoros időbeosztás tudattalan elkerülésből származik.


Nem akarjuk, hogy újra megismétlődjön az, amikor valamelyik előző kapcsolatban bántottak, elhagytak, megcsaltak vagy úgy éreztük, alácsúszunk a másiknak, teljes egészeben kiszolgáltuk vagy nem volt kölcsönösség benne, nem kaptam meg a szeretetet és az odafigyelést. Ezért inkább feltöltjük az időt sok-sok kötelességgel, eltereljük a figyelmet a félelmeinkről, egyúttal bebiztosítjuk azt is, hogy ne forduljon újra elő az eset, ne is lehessen hozzánk kapcsolódni.


Másik oka lehet a folytonos bizonyítási vágy – hogy elég jó vagyok, szerethető vagyok, én is érek annyit, mint mások – kínzó gyötrelme, ami egy folytonos mókuskerékbe kényszerít bennünket.

 

Ilyenkor minden alkalmat megragadunk, hogy bizonyítsuk rátermettségünket, hogy segítőkész emberek vagyunk, hogy erkölcsileg maga szinten állunk. Azonban ez egy bizonyos mérték után már csak önmagunknak való bizonyítás, környezetünk nem várja el tőlünk vagy egy idő után visszaélhet vele.

Természetesen mindenkinek vannak életszakaszai, amikor elfoglaltabbak vagyunk. Ám ha ez hosszú évek óta fennáll vagy folyton ismétlődik, érdemes  utánajárni és feloldani magunkban ezeket. Racionális indok mindig lesz arra, hogy éppen miért nem érünk rá, szóval érdemes  résen lenni. Ha azzal vagyunk elfoglalva, hogy védjük magunkat, nehogy megismétlődjön egy korábbi sérelem vagy bizonyítsunk a külvilágban, akkor nem tud társ érkezni hozzánk.

Így első körben az életünkben kell rendet tenni. Nem időt szorítani vagy szánni dolgokra, hanem „időt szentelni”, elsősorban pedig magunkra, a saját életünkre is. Egy folyton elfoglalt, állandó sietésben, kapkodásban élő, feszült arcú és testű, nyúzott, gondolataiban folyton máshol járó emberhez nem lehet kapcsolódni sem térben, sem időben, sem mentálisan, sem érzelmileg.

 

Akkor lesz pozitív kisugárzásom, akkor válok vonzóvá külső szemmel is és akkor tud hozzám kapcsolódni valaki, ha én magam is jól vagyok. Ha időt szenteltem arra, hogy pihenjek és feltöltődjek, ha teret engedtem azoknak a dolgoknak, amik éltetnek, inspirálnak, amikből erőt, energiát, motivációt merítek. Amikor ugyanolyan fontos teendőként kerül fel a munka és kötelességek mellé a listára, hogy elmegyek társaságba, kirándulni, táncolni, sütögetni, társasjátékozni.


És időt szentelek arra is, hogy visszalassuljak, kiszálljak a mókuskerékből vagyis (a párommal kedvenc kifejezésünk) szüttyögjek. Amikor megengedem magamnak, hogy semmit ne csináljak, csak épp, amihez kedvem van. De ha semmihez nincs, az is rendben van. Ücsörgök a kerti padon, céltalanul sétálgatok, gesztenyét, leveleket, szép kavicsokat gyűjtök, elmélyedek a természetben és a szemlélődésben. Bele-beleolvasok könyvekbe, pakolászok otthon, szundítok egyet, újságokat olvasgatok, heverészek stb.
Itt már az önszeretet témaköre is bekúszik a témába. Fontos vagyok magamnak, időt szentelek magamra, arra, hogy jól legyek.

Ehhez a kipihent, feltöltődött énhez lehet aztán mind térben, mind  időben, mind mentálisan és érzelmileg kapcsolódni. Mert nem belül kattog, hanem van arra figyelmi energiája, hogy kapcsolódjon.

Szóval én úgy látom, csináljunk helyet a másiknak fizikálisan az otthonunkban, ha jól esik. Jó emlékeztető arra, hogy várakozom és  az illetve hitet, erőt és kitartást tud hozzáadni a mindennapjainkhoz és a várakozáshoz. Emlékeztet arra is, hogy magamara is figyelni kell. Nem csak fizikálisan, mentálisan, de érzelmileg is, 


Ha olvasnál még a témában figyelmedbe ajánlom ezt a két cikket:
Hogyan növeljem az önbecsülésemet?
Nyitva hagyott ajtók, lezáratlan szerelmek

Ha úgy érzed, jól jönne egy kis segítség az önismereti úton vagy  társkereséshez, keress bátran, egyéni üléseken személyre szabottan tudunk foglalkozni vele.

Szeretettel,

Bilics Tímea, Önismereti mentor – a tudatos társkeresés szakértője

 

 

Hogyan növeljem az önbecsülésemet?

Az, ahogyan magunkról gondolkodunk, alapvetően befolyásolja az életünket, lehetőségeinket, megéléseinket és sikereinket. Pozitív gondolataink az életünk folyására is pozitív hatással vannak, míg a negatívak éppen fordítva.

 

Azt, ahogyan megéljük magunkat, a képességeinket és a lehetőségeinket a jelen pillanatban, az önbcsülésünk mértéke mutatja, illetve ahogyan a jelenben cselekszünk, az határozza meg a jövőnket.
Az önbecsülés hasonló érzés számomra, mint az ősbizalom. Amikor azt érzed, minden rendben van és bizakodva nézel a jövőbe.

 

Sajnálatos módon manapság rengetegen szenvednek az önbecsülés hiányától, holott nagyságrendekkel boldogabb életet is élhetnének. Az önbecsülésünk mértéke befolyásolja a társkeresést, a karrierünket, a társas kapcsolatokat és még számos más életterületet.
Az alacsony önbecsülésnek nem csak az egyhelyben toporgás, a passzivitás, a számunkra rossz helyzetekbe való beletörődés jelzőlámpája, hanem ugyanúgy az a maximalizmus, a folytonos bizonyítani vágyás, a tökéletesre törekvés is.

Akinek rendben van az önbecsülése, az nem akar tökéletes lenni, nem akar folyton bizonyítani, tudja, hogy ő rendben van. Tudja azt is, hogy emberből van, és így nem hibátlan és tévedhetetlen. Épp ezért a pihenést is megengedi magának és itt már az önszeretet témakörét is érintjük.

Na de nézzük meg, azt, hogyan növelhetnéd az önbecsülésed, mit tehetnél érte?

 

1. ÖNELFOGADÁS

Az önelfogadás nem más, mint az, hogy elfogadom azt, amilyen vagyok. Ez nem ugyanaz, mint hogy tetszik is, inkább arról szól, hogy tudom, hogyan működök, ismerem a múltamat, tudom, milyen a külsőm és nyugtázom azt, hogy ez a kiinduló állapot.
Persze lehet, sőt érdemes is dolgozni azokon a tulajdonságaidon, amin változtatnál, de ne szapuld magad a múltért, azt már úgy sem változtathatod meg, emeld a tekinteted a jövő felé.
Ez picit hasonlít a célmeghatározáshoz. Ha valahova el akarok jutni, az első pont mindig annak meghatározása, hogy most éppen hol vagyok, honnan indulok.

Ha szeretnéd, írd fel a céljaidat és ehhez képest azt, hogy most hol vagy, honnan indulsz. A kettő közötti távolság az, amit majd áthidalsz.

 

2. CÉLTUDATOSSÁG

Erre már el is kezdtünk ráhangolódni az előbbi pontnál. Ez arról szól, hogy legyenek céljaid. Gondold át, mire vágysz, mit szeretnél, ha másképp működne az életedben: milyen párkapcsolatra vágysz, miben szeretnél fejlődni, szeretnél-e munkahelyet váltani vagy új szakmát tanulni, nyaralni menni, egy új sportba belevágni.

Szóval legyen egy célod, ami felé elkezdhetsz lépegetni, fejlődni, dolgozni, cselekedni. Meglátod már maga ez micsoda önbecsülést ad! Azt érzed majd, hogy nem hiábavalóak, hanem értelmet kapnak a mindennapok, minden tart valamilyen irányba. Ez lelkesedést kelt majd benned és azonnal érzed belül, ahogy az energiád mozgásba lendül és máris tennél valamit.

 

3. FELELŐSSÉGVÁLLALÁS

Itt gyakorlatilag arról beszélünk, hogy kezdd el, amit elterveztél, vedd a kezedbe a gyeplőt. Talán ez a legfélelmetesebb lépés, mert rögtön egy sor aggály és félelem merül fel, ami miatt talán el sem mersz indulni, inkább a fiók mélyére rejted a friss tervedet.
Tudom, hogy ez egy picit félelmetes lesz, hisz mindig az, ha valami újba, ismeretlenbe kezdünk, de legtöbbször kiderül, ha megtesszük az első lépést, hogy nem is olyan félelmetes, csak felnagyítottuk a lehetséges negatív kimenetelt.

Ezen úgy tudsz segíteni, ha először felosztod a célodat részcélokra, és először csak az elsőre részcélra koncentrálsz. Máris könnyebb picit. Ma csak az első lépést tedd meg, nem kell többet. És minden nap vagy minden héten csak egy lépést tegyél. Útközben mindig lesz időd gondolkodni a következőn.

 

4. KOMFORTZÓNA

Szokták mondani, hogy a boldogság a komfortzónán kívül van, és ez részben igaz is. Ennek a boldogságnak, amiről itt beszélnek, épp az önbecsülés a magja. Ami abból adódik, hogy kipróbáltál valami újat, és sikerült!
Nem engedted, hogy a félelmeid visszatartsanak, hanem léptél. Nőtt az önbecsülésed, mert beleálltál, mert megcsináltad.
Feszegetted és kitoltad a határaidat, legyen az bármilyen pici dolog. És itt a bármilyen pici dolgot emelném ki. Lépj csak egyet, egy icipicit, egy nyúlfarknyit.

 

5. FEJLŐDÉS

A fejlődés mindennek az alapja és igazából sokszor magától is végbe megy, ha van célod és lelkesedésed. Mert akkor utána olvasol új dolgoknak, megkérdezel mást, hogy csinálta, próbálkozol. Közben is fejlődsz, egy nagyobb szeletet tapasztalsz meg a világból, jobban látod az összefüggéseket.
Ha szeretnél minél gyorsabban haladni, akkor viszont érdemes rásegíteni, olvasni, előadásokat hallgatni (online is rengeteg van) és célirányosan tájékozódni. Napi 5-10 perc is sokat segít, csak legyen rendszeres.


6. ÖSSZHANG

Ami az önbecsülésedre leginkább hatással tud lenni, az az, ha a saját értékeiddel összhangban cselekszel. Vajon melyek a te alap értékeid, amikhez mindig tartod magad, amelyek minden döntésed alapját adják? Talán a őszinteség, a becsület, a nyitottság, a transzparencia, a környezetvédelem, a biztonság?

Gondold át őket. Egész biztosan van olyan emléked, amikor egy nehéz döntés esetében kiálltál a saját értékeid mellett. Emlékszel még,  az milyen érzés volt?

 

7. ÖNFELVÁLLALÁS

Ez saját magad, a véleményed képviselete gyakorlatilag. Amikor elmondod, hogyan vélekedsz, egyet értesz vagy sem az adott dologgal.
Eleinte ez is félelmetes lehet és igazából nincs is arra szükség, hogy te vérre menő vitákat folytass – legtöbbekenek ez jut eszébe arról, hogy vállald a véleményedet.
Fontos azt megkülönböztetni, hogy kinek és mikor. Vannak helyzetek, amikor érdemes, például ha új nézőpontokat tudsz behozni egy beszélgetésbe, eszmecserébe, ha barátok között vagy, vagy a kedveseddel, munkahelyi brainstromingon.
Ám, ha olyan emberekkel vagy együtt, akik hajlíthatatlanok, nem érdemben vitatkoznak vagy beszélgetnek, hanem minősítenek, akkor nem kell behoznod magad és nem kell kitenni magad a túlerővel szemben.
Érdemes ezt is kicsiben elkezdeni, olyan közösségekben, ahol alapérték az elfogadás és az ítélkezésmentesség, például a Tudatos Társkeresők Zárt csoportjában.
Az önfelvállalásra is rá lehet kapni és abban is segít, hogy rendezd a gondolataidat egy-egy témában, sokszor csak akkor krisztályosodik ki bennünk valami, amikor elkezdünk róla beszélni.

 

8. HATÁROK

Semmi nem tudja jobban növelni az önbecsülésedet, mint ha elkezded letenni a határaidat, azaz NEM-et mondasz arra, ami neked nem jó, nem komfortos vagy nem áll összhangban az értékeiddel. Amikor nem csúszol be más alá, nem azért teszel a másik kedvére, mert félsz a következményektől. Ha van átfedés a szándékotok között, akkor vele mész, amíg neked is jó, de csak addig és nem tovább.

Legyen az plusz munka, nyomásgyakorlás, egy kötelező program, amihez nincs kedved vagy olyan csábítás, ami elveszi a figyelmedet a célodról.
Ez nem egyszerű feladat, szükséges hozzá némi kommunikációs gyakorlat is, de gyakorolható, tanulható. Ha te tudod, hogy merre mennél, kitartasz a céljaid mellett és a döntéseidet az értékeiddel összhangban hozod meg, akkor sok ilyen szituáció felkönnyül, sokkal könnyebb lesz meghozni a számodra megfelelő döntéseket és kijelölni a határaidat.

 

9. ADJ IDŐT

Mint mindennek a világban, annak is idő kell, hogy a terved megvalósuljon vagy az önbecsülésed elérjen egy bizonyos szintet, nem megy egyik napról a másikra. A jó hírem viszont az, hogy az önbecsülésed már a legelső lépés megtételénél nő, azt azonnal érzeni fogod és napról napra egy jobban lelkesít majd, ahogyan haladsz az utadon.

Minél inkább nő az önbecsülésed, annál inkább te irányítod az életedet és nem a külső elvárások.
Eltűnnek a félelmek és gyorsabban haladsz a céljaid és a boldogságod felé.
Egy olyan életet biztosít, ahol kitalálsz valamit, elkezded és megcsinálod.
Ilyen egyszerű is lehet. Jól hangzik, ugye?

 

Ha úgy érzed, jól jönne egy kis segítség az önisemreti úton vagy  társkereséshez, keress bátran, egyéni üléseken tudunk személyre szabottan foglalkozni vele.

Szeretettel,
Bilics Tímea, Önismereti mentor – a tudatos társkeresés szakértője

 

 

Hányszor érdemes találkozni valakivel?

Legtöbben az első randi után eldöntik a partnerről, hogy tovább mennek-e vele vagy máshol próbálkoznak.
Azt mondom, ha csak nem volt kimondottan kellemetlen a másik társasága, akkor menj tovább vele, találkozzatok még párszor.

Valószínűleg most sokan tiltakoztok és olyasmit mondotok, hogy már első alkalommal is érzitek, hogy igen vagy nem, főként, ha nem, mert:

“semmi közös nem volt bennünk”
“nem éreztem a kémiát”
“csupa unalmas dologról beszélgettünk”

A társkereséssel foglalkozó szakembereknek megoszlik némileg a véleménye erről a kérdésről, de egyben nagyon is megegyezik: mindenképpen többször érdemes találkozni valakivel, mielőtt döntesz a hogyan továbbról.

A mentoráljaimnak úgy szoktam ezt mondani: ha tudtatok beszélgetni és nem írtózol tőle, uccu neki másodjára, harmadjára is.

Hogy miért is mondom ezt?

Ha józanul gondolkodunk és megnézzük azt, mi is történik az első randin, gyakorlatilag hasonlít egy állásinterjúhoz, ahol egyszerre vagy mindkét szerepben.

Van egy hosszú lista a fejedben, hogy minek kell megfelelnie a másiknak és percről percre pipálod vagy éppen nem a pontokat fejben.

Mivel te így csinálod, feltételezed, hogy a másik is, ezért rögtön megkörnyékez a megfelelési kényszer. Úgy érzed, hogy tétje van a találkozónak, akár az egész életed múlhat rajta. Ezért jó ó eséllyel bénán kezdesz el viselkedni: vagy túl sokat beszélsz vagy beléd fagy a mondanivaló.

Folyton az jár a fejedben, hogy vajon tetszel-e neki, vajon jól áll-e rajtad az új ruhád, nem folyt-e el a szemfestéked, vajon merjed-e meghívni a lányt a rendelt üdítőre. Puhatolóztok, keresitek a reakciókat, lopva megfigyeled a másik kezét, száját, ruházatát telefonját, óráját és próbálod illeszteni az elképzeléseidhez.

Egyszerűen túl sok az információ. Nehéz egyszerre befogadni a másik külsejét, illatát, gesztusait, a mondanivalóját, ahogy göndörödik a haja, ahogy nincs jól kivasalva az ingének a nyaka. Közben új a környezet, italt, ételt kell rendelni, meg is kell enni, szól a zene és különben is egész este feszengsz, hogy tetszel-e neki.

Persze rutinosaknak kevésbe erős reakciója, de ők is méregetik a másik embert. Vajon megfelel az ízlésemnek? Vajon van bennünk közös?

És legyünk őszinték, sokszor első ránézésre eldöntöd, hogy igen vagy nem. Ha nem, utána csak végig udvariaskodod a randit.

Ha pedig véletlenül tetszik a másik, akkor pedig végig izgulod az estét. Próbálod a legjobb énedet mutatni és mindazt, amiről úgy gondolod, hogy talán a másiknak tetszene. Közben elrejted, ami szerinted máris derékba vágná éppen csak bimbódzó ismeretségeteket.

Akárhogy is, nem tudod igazán magadat adni és a másik se, legtöbbször felszínesen beszélgettek és megmaradtok a mivel foglalkozol – mi a hobbid – mióta vagy egyedül – szeretsz-e utazni témáknál.

Szóval mennyit láttál a másikból? Szinte semmit.
Olyan, mint egy frissen érkezett, bontatlan postai csomag, csak a feladó és a címzett szerepel rajta. A csomagolásból próbálod kibogozni, honnan jött és mi lehet benne.
Csupán egy-két adatot tudsz a másikról, de a személyiségéből még nem láttál semmit, úgy alakítás ki képet róla.

Nem tudod, hogy mennyire őszinte, becsületes, szorgalmas, ambiciózus. Nem tudod mennyire bánna veled jól, támogatna-e a céljaidban, mennyire fogadna el és éreznéd magadat biztonságban mellette.
Azt sem tudod, hogy vajon hozna-e neked kávét reggel az ágyba, beöltözne-e veled az álarcos bálba, hogyan szeret utazni, előre tervez-e vagy spontánul belecsap mindenbe.
Nem tudod, hogy mire büszke az életében, hogy együtt mi mindere lennétek képesek, veszekedés után jó lenne-e a békülős szex.
Azt sem sejtheted, hogy milyen intellektuális vitáitok lennének, amit írtóra élveznétek, mikulásra csempészne-e titokban valamit a piszkosan hagyott csizmádba, főzne-e teát neked, amikor beteg vagy és mesélne-e vicceket, hogy felvidítson egy fárasztó nap után. Vajon betakargatna-e, és hagyna-e álomba merülni esténként a kanapén vagy ott ülne-e az első sorban a következő bemutatódon.

Sokan már itt lezártok, mert nem láttad mindezt a sok mindent, mert nem volt tér és idő, hogy megmutatkozzon a másik, ki se csomagoltad azt a csomagot, csak kidobtad a kukába, mert egyszerű barna csomagolópapírban volt.

A második randi egészen hasonló tud lenni az elsőhöz, mégpedig azért, mert ha újra találkoztok, akkor a „talán elindult valami” érzés van benned.
Újra bekapcsol az izgalom hogy, “mi van, ha ő az igazi” vagy a “szimpatikus, de ránézésre nem tökéletes, lehet, hogy elrontom az életemet” félelem.

Talán itt már tudtok másról is beszélgetni, talán már van egy benyomásod a másikról, de ez még mindig nem az igazi.

A harmadik-negyedik randin juttok túl az első izgalmon és kezdtek el majd érdemben beszélgetni egymással, onnantól indul igazán az ismerkedés, akkor kerülhetnek elő a mélyebb témák, akkor mersz már a vágyaidról, félelmeidről beszélni a másiknak.

Vagy nem.
Mert nem szoktál, mert nem tudod, hogy kellene elkezdeni, mert félsz tőle, mert félsz kiadni magadat, mert megsérültél már.
Csak azt veszed észre, hogy nem mélyül a dolog, nem jutunk tovább, nem érzed a csít és ráfogod, hogy felszínes volt a másik és már dobod is. A hanyadikat is egymás után?

Vagy nem foglalkozol ilyesmikkel, mert annyira vonzó a másik, kit érdekel, majd megoldjuk később, és különben is harmadik randi, ilyenkor már szexelni kell. Amúgy is, már régen volt valakid, beleugrasz a kapcsolatba gyorsan.

Nagyjából így néznek ki az első találkozók, szóval: NEM, nem elég egyszer találkozni, többször kell, legalább 3-4 alkalommal.

Közben pedig figyeld őt és figyeld magadat.
Mennyit és mit árul el magáról? Kellemesen érzed-e magad vele? Tudod-e, ha azt mondta, holnap este 7h, akkor az az lesz?
Figyelmesen hallgat-e, biztat, elfogadja-e, ha más véleményen vagytok, kérdez-és rólad, szívesen mesélsz-e magadról, jól esik-e, ha közeledik, eszedbe jut-e a következő találkozásig?
És kémiáról még mindig nem beszélünk, mert az majd csak ezután jön szóba vagy hozzá magával az ismeretség. A kémiát, ami nem csak egyszerű vàgy, és nem csupán a másik testének, hanem a lényének szól.

Ahhoz idő kell, de hidd el, megjön az is, ha hagysz teret és időt kibontakozni a kapcsolatnak.

Ha úgy érzed, jól jönne egy kis segítség a társkereséshez, keress bátran, egyéni üléseken tudunk személyre szabottan foglalkozni vele.

Szeretettel,
Bilics Tímea, Önismereti mentor – a tudatos társkeresés szakértője

Photo by Alexander Krivitskiy on Unsplash

 

A testérzetek szerepe az önismereti munkában

Nemégiben írtam arról, hogy az önismereti munkában az első lépés mindig annak tudatosítása, hogy hogy is vagy igazán, mi van benned? Milyen érzéseid vannak adott pillanatban?
Milyen testérzeteid vannak, amikor valamilyen érzelem áthalad rajtad?

Kisgyermek korunkban még nincs önkontrollunk és kifejezzük minden érzésünket. Sírunk, toporzékolunk vagy épp nagyon örülünk. Ahogy felnőtté válunk, megtanulunk „viselkedni”, elnyomjuk őket. Olyannyira, hogy aztán már be sem tudjuk azonosítani, sőt a gondolatainkkal próbáljuk felülírni őket és megmagyarázni magunknak, hogy jól vagyunk, amikor nem.

Fontos elkülöníteni az érzéseinket is a gondolatainktól, meglepődnétek, ez mennyire nem természetes. Amikor az üléseinken a társkeresés kapcsán szóba jön egy-egy téma,  tíz emberből talán kettő tudja elkülöníteni őket.
Egy példa egy ilyen beszélgetésre:

Kérdés: „Ha belegondolsz abba, hogy esetleg nem lesz társad, az milyen érzés?
”Válasz: „Azt éreztem, hogy az nem lenne jó, ezt nem tudom elfogadni.”
Ha jobban megnézed ezt a mondatot, nem az érzelmekről szól, csupán a szóhasználat utal erre, mintha az lenne.

Különböző tanítások 4-6  alapérzelemről beszélnek és lényegében mindent amit a hétköznapokban érzelemnek nevezünk, ezekre vezetnek vissza. A 4, ami mindegyikben közös: öröm, harag félelem, szomorúság. De több tanítás szerint ide tartozik a szeret is, és némelyek az undort vagy a meglepettséget is ide sorolják.

Tanulmányaim során egyik legjobb példa a féltékenység volt ennek szemléltetésére. Amikor megjelenik bennünk a féltékenység érzése, az elménk szüntelen agyalásba kezd, felméri az opciókat, magyarázatokat, megoldást keres vagy éppen bosszút forral. Ám a féltékenység mögött valójában a félelmet, a szomorúságot és a haragot találjuk, mint a negatív alapérzelmeket.

Ha ilyenkor kimondod, hogy „félek” vagy „szomorú vagyok”, akkor azonnal más irányba indul az elméd, nem a végtelen köreire. Egyrészt részvétet tudsz érezni önmagaddal, át tudod élni a valós érzéseidet, másrészt pillanatnyi megnyugvást ad.

A különböző érzelmeink biokémiai folyamatokat indítanak el a testünkben, amire  test is reagál, például befeszülnek az izmaink vagy más fiziológiai folyamatok indulnak el bennünk. Gondolj csak arra, amikor izgulsz és nehezen veszed a levegőt vagy izzadni kezdesz, esetleg reszket a lábad félelmedben.

Az érzelmekre való testi reakciók evolúciósan azért alakultak ki, hogy arra késztessenek bennünket, hogy megoldjunk egy-egy helyzetet. Például, ha mérges vagy valakire (harag), akkor legszívesebben jól fejbe kólintanád vagy belerúgnál. Evolúciósan ez azért van, mert ilyenkor meg kell védeni magadat vagy pedig egy akadályt kell elhárítanod az utadból. Amikor valakit szeretsz, akkor pedig csupa kellemes érzés tölt el, ellazul a tested, ilyen állapotban tudsz jól kapcsolódni másokkal. A félelem pedig lebénít, emlékezz csak arra, amikor az állatok megmervednek, amikor egy rájuk veszélyes ragadozó van a közelben, hátha nem veszi észre őket vagy éppen az adrenalin löket hatására sokkal gyorsabban vagy messzebre tudnak futni, mint egyébként képesek lennének.

Egy bizonyos érzelem mindig ugyanúgy jelenik meg a testünkben, ugyanazokkal a tünetekkel, így ez alapján könnyen beazonosíthatjuk őket.
Ez pedig azért hasznos, mert ha valóban be tudjuk azonosítani az érzelmet vagyis ha tudatosak vagyunk rájuk akkor kezdődhet el az azokkal való munka.

Figyeld meg, amikor pozitív érzéseid vannak, akkor a szíved körül érzel egy kiáradó, meleg bizsergető érzést. Gondolj bele, hogy az ÖRÖMöt képileg is leginkább kitárt karokkal szokták megjeleníteni.

Amikor SZOMORÚ vagy ugyanúgy a mellkasodban érzed majd, mintha egy nagy súly nehezedne rá, az egész tested valahogy nehézzé válik, le kell ülnöd vagy feküdnöd, legszívesebben összekucorodnál icipicire.

Amikor FÉLSZ, akkor a alhasadban jelenik meg egy ideges érzés és az egész tested be tud feszülni.
A HARAGOT pedig a has felső részén érzheted, ilyenkor lehet, hogy a kezeid is automatikusan ökölbe szorulnak. Ez utóbbit a legnehezebb beazonosítani, mert a kultúránkban a haragot nagyon elnyomjuk magunkban.

Sok érzelem feldolgozása segítő folyamatban szakember segítségével tud megtörténni, de te magad is le tudod kezdeni otthon a beazonosításunkat, ezzel már sokat léptél előre a gyógyulás útján. Figyeld meg, hol jelentkezik az érzés benned, azonosítsd be és mondd ki hangosan, már ez is segíteni tud egy picit.

Amit otthon is megtehetsz ezen felül: ha például harag van benned, akkor kimehetsz valahova egy nagyot kiabálni, úgy igazán, tüdőből. Barátnőimmel korábban többször csináltuk, nagyon felszabadító tud lenni. Bokszolhatsz párnába is.
Amikor félsz és érzed, hogy merevednek az izmaid, próbáld a figyelmedet elterelni bármily apró dologgal, vagy lélegezz nagyokat, mozdítsd meg a testedet, végtagajidat, az segít oldani a merevséget.

És ne feledkezzünk meg a pozitív érzelmekről sem, azokat épp olyan fontos felismerni és tudatosítani, szóval azokat is mondd ki jó hangosan, majd engedd át magad az érzésnek.

Ha ebben a témakörben segítségre szorulsz, keress bátran, egyéni üléseken tudunk személyre szabottan foglalkozni vele.

Szeretettel,
Bilics Tímea, Önismereti mentor – a tudatos társkeresés szakértője

Photo by Alexander Krivitskiy on Unsplash