Az orvosi rendelőben láttam egy idősebb férfit. Amikor kiment az ajtón, szépen behúzta maga után azt.
Azon gondolkodtam, hogy ez mennyire nem jellemző mostanában. Nem csukjuk be az ajtókat, hagyjuk őket becsapódni. Akkor is, ha az csattan, ha hangos, ha vannak benn még mások is.

Divat lett a kapcsolatokból is hasonlóképpen kilépni.

Divat lett nem becsukni az ajtót magunk mögött, nem lezárni.

Divat lett halogatni, eltünedezni, csiki-csukit játszani, levelekre nem válaszolni. Otthagyni a másikat magyarázat nélkül, amikor ő még érzelmileg benne van. Akkor is, ha neki fáj. Sőt, akkor leginkább.

A másikkal érzelmileg lenni, a közös múltat szépen lezárni, az ajtót rendesen becsukni nehéz. Munka és idő.
Könnyebb elmenni. Elmenni egyszerű, elmenni gyors.

De mindez önbecsapás. Mert az emléke veled marad, a lelkedben dolgozik a nyitva hagyott ajtó. Tudod, hogy nem így kellett volna. Tudod, hogy a másiknak nehéz, tudod, hogy neki fáj.

Szorongsz az utcán, hogy majd újra látod és szorongsz, hogy nézel majd a szemébe. A baráti táraságban, a suliban, a közös helyeken. Vajon mi lesz, ha összefuttok? Mit mond majd, hogy reagál?

Én azt mondom, elmenni, az ajtót nyitva hagyni rövid távon könnyű, de hosszú távon nehéz. Maradni és bezárni pedig lehet, hogy ott és akkor nehéz, de végül is az bizonyul könnyűnek.

 

De mi van akkor, ha valaki becsukta azt az ajtót, de Te nem tudod?

Naponta nyitogatod és visszanézel, feltéped a sebeket újra és újra, nem engeded gyógyulni. Valami még ott tart, valami még visszahúz. A szép emlékek, az együttek, a közösek.

De visszafele már nincs út. Nincs hova menni, nem vár ott senki. Vágyod a szerelemet, az odatartozást, nyitogatod hát sorra az új ajtókat.

Ám a lezáratlan szerelem olyan, mint a nyitva hagyott ajtó. Ha új ajtót nyitsz, huzat lesz. 
A huzat pedig becsapja, akár össze is töri az újonnan nyitott ajtót, ha a màsikat nem csuktad be.

Mindennek megvan a maga ideje. Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak.

El kell engedni, el kell gyászolni, meg kell gyógyulni. A gyógyulást pedig nem lehet sürgetni. Akkor is ha nyár van, akkor is ha másoknak szerelem van, akkor is, ha tovább, sokkal tovább tart, mint szeretnéd.
Össze kell rakni a szíved darabjait, újra szeretni kell magad. Meg kell tanulni újra hinni, újra bízni, újra nevetni.

Menj új emberekkel találkozni, barátságokat ápolni, élményeket szerezni, határokat feszegetni, magaddal lenni. Gyógyulni percről percre, napról napra, hétről hétre. Akkor is ha nyár van, akkor is ha másoknak szerelem van, akkor is, ha tovább, sokkal tovább tart, mint szeretnéd.

És egy nap majd úgy kelsz fel, hogy már nem akarod újra kinyitni azt az ajtót. Lehet, hogy utoljára még megfogod a kilincset, de már nem nyitsz be. Kulcsra zárod az ajtót és a kulcsot eldobod. Akkor nem lesz többé huzat.

*

Ha úgy érzed, megrekedtél ezen az úton és jól jönne egy kis segítség, várlak az egyéni foglalkozásaimon.
Megkeressük, vajon miért nem jött el eddig az Igazi, mi hiányzik még hozzá, miben lehet vagy kell még fejlődni és megdolgozzuk, fejlesztjük a szükséges területeket.
Ránézünk arra, mit tapasztaltál eddig, hol akadtál el.
Meghallgatom a gondolataidat, átbeszéljük a félelmeidet, a vágyaidat és a reményeidet.

Együtt megkeressük az igazi ÉNedet, aki tisztában van az értékeivel, aki tudja, merre tart, aki bátor, aki nem fél. Kibontjuk, bátorítjuk, kiszínezzük, élettel töltjük meg. Ha nyújtod a kezed, én megfogom, és elkísérlek az úton, ami önmagadhoz és remélhetőleg a társadhoz vezet. 
Az üléseinken csak Veled foglalkozom, a teljes figyelmem a Tiéd. 
Csak Te meg én az úton.

Szeretettel,

Bilics Timea – Szingli Coach&Life Coach 


Ha tetszett a cikk és úgy érzed, másoknak is hasznos lehet, oszd meg barátaiddal ismerőseiddel! 

 

Tartogassam magam vagy éljem meg a vágyaimat? 

Ez szàmos párkeresőnél komoly dilemma, főként, ha éveket kell várni egy komoly kapcsolatra. 
Mert a vágy folyton jelen van, néha csak csendben és alig érezhetően, más napokon viszont vadon és követelőzően sürget, hogy történjem már valami. 
Főként, ha az ember lányának peteérése van, amikor a természet és a hormonok minden erejükkel igyekeznek rászorítani a reprodukcióra.

A mai világban, amikor már nem annyira tabu a szex és a beszéd róla, mindenki elgondolkodik a kérdésen. 
Azonban mindannyiunk számára érvényes, kielégítő válasz nincs, kinek-kinek magának kell megtalálni a számára megfelelő utat.


Egy hosszú kapcsolat után vagy egy rosszul sikerült házasságból szabadulva, megtépázott önbizalommal nagyon vágyunk az elismerésre, a „vonzó vagyok” érzésre. 

Ilyenkor hirtelen kitágul a világ, “szabad a szex és szabad a szerelem” felkiáltással csapnak sokan a lovak közé, bepótolni mindazt, ami hiányzott az utolsó, intimitást és szexualitást nélkülöző hónapokból vagy évekből.
Sok férfi ilyenkor nagy kanállal kezdi bekebelezni az életet, míg a nők a „végre megtalálom az igazit” vágyképpel lépnek ki a társkeresők (vagy szexkeresők?) piacára, nem számolva azzal, hogy közben megváltozott a világ.

 

Jómagam nem is értettem, miről beszél az első férfi, akire rányílt a szemem 15 évnyi kapcsolat után, amikor azzal állt elő, hogy „nem keresek semmi komolyat”. Számomra a komoly a házasság, a gyerek, az összeköltözés, nem is értettem, hogy jön szóba az első randin, túl korai még.

 

Nem tudtam, hogy ez azt jelenti majd, hogy nem vállalnak fel, nem fogják meg a kezemet az utcán, nem mutatnak be a barátoknak. 
Nem tudtam, hogy azt is jelenti majd, hogy nem lesz valódi intimitás, nem lesznek mély beszélgetések és közös programok. 
Nem sejtettem azt sem, hogy csupán alkalmi játszópajtás leszek majd mások mellett és esténként a „nem vagyok elég jó, a nem kellek és a hol rontottam el” démonaival küzdök majd hónapokig és elepedek egy hívásért, egy találkozóért, egy érintésért. 

Amikor megéled mindezt, akkor jössz rá arra, hogy már másképp működik a világ. 
Fájdalmas felismerés, összetört szív és önbecsülés. Felocsúdva mindezekből ugyanakkor gyönyörűnek is tűnik, a szivárványon át nézve minden csodásan színes, de csalóka fényekben úszik.

No, de visszatérve, mit tegyél, ha hosszú évekig várat magára a szerelem, a vágyaid viszont tombolnak? 
Egyre az jár a fejedben, most vagy a legszebb korban, virágzol, mit kezdj ezzel az életenergiával? 
Megéljed a vágyaidat? Megélheted-e egyáltalán? Ellentmond a neveltetésed és a való világ. 

Legyünk őszinték, egy csillogó szempár, a hódítás öröme és egy mámoros éjszaka elsőre igazán vonzónak tűnhet. Igazi önbizalom injekció, visszahozza a „vonzó vagyok, vágynak még rám” érzését.

 

Persze könnyű ítélkezni mindezen és azt mondani, hogy mindennek belülről kell fakadnia. Egy ideális világban mindez bizonyára így is lenne. 
Ám mi a helyzet akkor, amikor évek óta nem volt senki az életedben? Ha hosszú ideje nem kaptál bókokat, nem kaptál érintést, nem suttogták a füledbe, hogy fontos vagy, hogy szeretnek?

Barát extrákkal, játszópajtás, szeretősdi, alkalmi kaland vagy hosszútávú szexkapcsolat, hosszú a lehetőségek listája. 
Vajon melyiket választod? Vajon belemész a kalandba vagy várod továbbra is a párodat?

A mai világban már csak rajtad múlik, mit engedsz meg magadnak. Ahogy én látom, a legfontosabb az, hogy mindig csak annyit tégy, ami számodra rendben van, ami nem okoz lelkiismereti problémát. Az pedig legfőképp a lelki alkatodtól függ, hogy éppen milyen lelkiállapotban vagy, mi a célod vele.

 

Mert vigyázat! Nem mindenki bírja el érzelmileg az üres öleléseket, akkor se, ha ez már

szabad, ha a körülötted lévők is ezt az utat választották, ha ez a könnyebb, csábítóbb út.


Sokak kelnek fel idegen ágyakban lelkileg kiüresedve.

Ránézel a melletted fekvőre és az égvilágon semmilyen érzés nincs benned. Többet vett el, mint amit hozzád adott. Odaadtad a testedet, ő pedig használta, „amire kell”. 

De Te biztosan erre vágytál? Az aktuson, a kielégülésen, a vágyak levezetésén túl? Kaptál közben érintést, csókot, megsimogatta-e a lelkedet? Vajon az összmérleg pozitív vagy negatív mindezek után? Kisimulva, feltöltődve mész haza, vagy idegenül és kiüresedve?

Nem hivatásom ítéletet mondani. Egy éjszakás kalandokból is lettek már szerelmek, barátok extrákkal is képesek humort, érintést, örömet ajándékozni és komoly kapcsolatok is lehetnek intimitástól mentesek.

A lelked a lényeg. Mit súg neked? <3

 

Ha tetszett a cikk és úgy érzed, másnak is hasznos lehet, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel. 

Ha pedig úgy érzed, elakadtál és jó lenne valakivel bizalmas légkörben átbeszélni a gondolataidat, tapasztalataidat, félelmeidet,

akkor várlak az egyéni coaching foglalkozásaimon, ahol a figyelmem csak a Tied.

Szeretettel,
Bilics Timea – Szingli & Life Coach

Társkereső férfiakkal beszélgetve már többedjére hallom, hogy manapság a nők csak szexet akarnak és eszük ágában sincs elköteleződni.

 

Nem értik mi történt velük, hisz hasonló megállapítás épp a másik nemről terjedt el. 
Véleményem szerint ez korántsem általánosítható, de tapasztaltam én is hasonlót. Nézzük meg együtt, mi van a jelenség mögött.

A baráti és ismerősi körömben, a klienseim között és a környezetemben számos egyedülálló és szingli nő él. Ismerem a mindennapjaikat, a vágyaikat, a félelmeiket és a küzdelmeiket.
A nők ma ugyanarra vágynak, mint korábban: szeretni és szeretve lenni, gondoskodni, gyermeket nevelni. Társnak lenni, adni, megbecsülésben és szeretetben együtt élni.

Ám megváltozott minden körülöttük, már semmi nem igaz, ami régen az volt. Már nem ismerkedünk a középiskolában, házasodunk az érettségi után és élünk boldogan, amíg meg nem halunk.

Kitolódott a társtalálás. Először csak a húszas évekre, azután a harmincasokra, manapság pedig egyre többen vannak negyven után is pártában, ami egy teljesen új életformához vezet és amire még nincsenek jól bevált, társadalmilag elfogadott szabályok és megoldások. 

Nehéz a mai egyedülálló nőknek. Persze a férfiaknak is, ám ez a cikk most a nőkről szól.

Mit tesz olyankor az ember lánya, amikor hosszú évekig nem találja a társát? 

Mit tesz, ha megjelentek az első ráncai, egyre több az ősz hajszála és ez valahol nagyon ijesztő? 
Mi tesz, ha elözönlik a félelmek a jövőtől, az egyedülléttől, az ismeretlentől? 
Kihez forduljon? Kitől kérjen tanácsot? Ki tud neki működő megoldásokat, utat mutatni?

Elolvassa a cikkeket, meghallgatja a barátnőket. Mivel ők is hasonló cipőben járnak vagy épp ellenkezőleg, szerencsésen megtalálták a társukat, nem tudnak igazán jó tanácsot adni. Próbálkozik hát a saját megoldásaival, ami vagy működik, vagy nem.

Vannak, akik még az út elején járnak. Nem feltétlenül időben, hanem lélekben, önismeretben. 
Ők azok, akik rettegnek a magánytól, a jövőtől, az egyedülléttől és a gyermektelenségtől. 
Ahogy egy homokórában peregnek a homokszemek, úgy kopik napról napra az önbizalmuk, az önmagukba vetett hitük. Nem bíznak már magukban, a belső értékeikben és a szerethetőségükben.
Sietteti akarják az időt és a Gondviselőt, szemük előtt csak a végcél lebeg és nem látják azt az utat, ami odavezet. Próbálnának kerülő utakon odajutni, de ezt az utat nem lehet megspórolni. 

Mivel a társtalanságot sokszor értéktelenségnek élik meg, magukból teljesen kifordulva, hamis maszkokat magukra aggatva keresik a társukat. 
Időnként, türelmetlenségükben, odadobják magukatt egy elsőre alkalmasnak vélt jelöltnek, és ha nem jól bánnak velük, sebzett madárként vonulnak vissza biztonságot adó fészkükbe. 

Ők még nem tanultak eleget magukról, az életről, az emberektől.
Az utat be kell járni, a leckét meg kell tanulni. Meg kell tanulni bízni. Magukban, az értékeikben, a gondviselésben. 

Vannak olyanok is, akik egy ideje már úton vannak. Örültek, csalódtak, bánkódtak, de újra és újra felkeltek és tovább mentek.
Közben pedig egyre tanultak. Tanulnak magukról, az életről, az időről, az emberekről. A jóról és a rosszról, a valódi értékről és a múló szeszélyekről. 
Megtanulják szeretni magukat és a ráncaikat, megtanulják a pillanatot értékelni, az idő múlásával együtt élni, az idő szemébe nevetni. 

Az úton járó nő képes és akar is elköteleződni, de már nem bárkivel.

Több kapcsolaton, esetleg egy házasságon is túl, már nem csak magát ismeri és szereti. Tudja, hogy mire vágyik, de már azt is tudja, hogy mi az, amire nem.

Nem akarja munka után az egész háztartást a hátán vinni, második műszakban mások rabszolgája lenni és nem akarja szeretetlenségért cserébe az életét odaadni. 
Már tudja, mennyit is ér ő valójában és mennyit tud adni. Ad és cserébe kapni vágyik.

Akkor és annyira enged be egy férfit, ami jó neki, és ami előre viszi. Ha ez egy éjszaka, akkor annyira, ha egy élet, akkor annyira. 

Az úton járó nő csak olyan férfit enged be az életébe, aki valódi férfiként közeledik, emberként és lehetséges társként bánik vele. A többiek előtt pedig bezárja az ajtót és tovább lép

*

Ha úgy érzed, megrekedtél ezen az úton és jól jönne egy kis segítség, várlak az egyéni foglalkozásaimon.
Megkeressük, vajon miért nem jött el eddig az Igazi, mi hiányzik még hozzá, miben lehet vagy kell még fejlődni és megdolgozzuk, fejlesztjük a szükséges területeket.
Ránézünk arra, mit tapasztaltál eddig, hol akadtál el.
Meghallgatom a gondolataidat, átbeszéljük a félelmeidet, a vágyaidat és a reményeidet.

Együtt megkeressük az igazi ÉNedet, aki tisztában van az értékeivel, aki tudja, merre tart, aki bátor, aki nem fél. Kibontjuk, bátorítjuk, kiszínezzük, élettel töltjük meg. Ha nyújtod a kezed, én megfogom, és elkísérlek az úton, ami önmagadhoz és remélhetőleg a társadhoz vezet. 
Az üléseinken csak Veled foglalkozom, a teljes figyelmem a Tiéd. 
Csak Te meg én az úton.

Szeretettel,

Bilics Timea – Szingli Coach&Life Coach 


Ha tetszett a cikk és úgy érzed, másoknak is hasznos lehet, oszd meg barátaiddal ismerőseiddel! 

 

Megérkezni vágysz, a STOP táblára az újabb és újabb kereszteződések és a kanyarok helyett.

Az otthonra, az együttre, a közösre, a „boldogan életek, amig meg nem haltak”-ra.

A közös reggelekre, az ágyban kávéra, a másik párnán a szuszogásra.

A „Jó reggelt Drágám”-ra, a közös tervekre, a közös hétköznapokra, pici talpakra és nagy kacajokra, a közös

karácsonyi készülődésre és fa díszítésre.

 

Sorra ismerkedsz és próbálkozol, mégis minden kapcsolatod csődbe megy? Próbálsz

változni és változtatni, mégis minden hasztalan? Hallgattál már a szívedre, hallgattál

már az eszedre, mégsem találod az Igazit, a nagy Ő-t, a lélektársad? Elfáradtál és

nem tudod mitévő légy? 

Attól tartasz, magányos szingli maradsz egész életedben?

Vajon honnan ismered fel a nagy Ő-t? Mi kell ahhoz, hogy ne fogj annyit mellé?

Gyere, nézzünk rá erre a párkeresősdire együtt. Nézzük át, mi lehet amögött, hogy annyira húzódik a társad megérkezése. 

AZ ELVÁRÁSLISTA
Legtöbben egy olyan listával álltok neki a párkeresésnek, amit hosszan taglalja a másik fél vágyott tulajdonságait. Magas legyen, jóképű, diplomás, rajta van hogy mit szeressen, hogyan viselkedjen, mennyit keressen. A csalódások folytán olyasmi is bekerül, hogy komoly kapcsolatot keressen, ne legyen féltékeny, figyeljen rám, stb. 
Sorra jönnek a jelöltek, akik megfelelnek a pontoknak, mégse jó egyik sem, és nem vagy boldog. 
Azt gondolom, alapvetően magával a listával van baj és jobb lenne sutba dobni az egészet. Észrevetted már, hogy az a másik emberről szól és nem rólad? Vagyis nem arról szól, hogy Te mitől vagy boldog? Hogy mi az, amitől jól érzed magad egy kapcsolatban? 
Egész biztosan nem attól, hogy a másik 185 cm magas vagy diplomája van. Attól még lehet egy érzelmileg éretlen, önző ember és egy alacsonyabb, kevésbe iskolàzott ember is lehet intelligens. Sokan mégis továbbra is így próbálják megtalálni az nagy Ő-t.

A KÉMIA
A másik hiba, amikor csak a kémiát nézzük, ami ugye általában a külsőségeken alapul. Aki tetszik és vonz, abba rögtön belelátod a királyfit, a lélektársat, az Igazit. 
Fontos látni, hogy sokan olyannyira ki vagytok éhezve a szeretetre, hogy rögtön bedőltök, és kapcsolatot is kezdtek anélkül, hogy végig gondolnátok, jó-e ez nektek. Ebből lesznek a nagy csalódások és szívzárások, mert a delikvens nagyon messze van attól, ami egy komoly kapcsolatban elvárható lenne. Ne értsd félre, kémia az kell, de picit gondolkodj, mielőtt egy kedves szempár láttán egyből belevetnéd magad a sűrűjébe.

TÚL GYORSAN KEZDTEK KAPCSOLATOT
Bár vannak ellenpéldák és egy-éjszakás kalandokból is alakulnak életre szóló kapcsolatok, azt gondolom, azért ez a ritkább, illetve ez is visszavezethető az előbbi pontra. A mai rohanó világban nem hagytok időt az ismerkedésre, ez viszont értékes évekbe kerülhet.

AZT VÁROD, HOGY A MÁSIK TEGYEN BOLDOGGÁ
A másikra sokan hatalmas terhet teszek azáltal, hogy tőle várják a testi-lelki boldogságot. Fontos, hogy a másik szeressen, tiszteljen, járjon a kedvemben, szeretgessen. Viszont a párod nem azért van ott, hogy Téged minden jóval ellásson. Nem kiszolgáló személyzet, nem támaszték, hanem egy másik emberi lény, ugyanolyan testi-lelki-érzelmi igényekkel. A saját boldogságodért Te magad vagy a felelős és egy párkapcsolatban ez jó esetben adok-kapok lesz, ahol mindkettőtök számára fontos a párotok jólléte és hogy örömet okozzatok egymásnak.

ÜZLETET CSINÁLSZ A KAPCSOLATBÓL
Az adok-kapok-at szó szerint is érted és semmivel sem vagy hajlandó többet beletenni a kapcsolatba mint amennyit a másik. Folyton azon gondolkodsz, hogy neki még mit kellene tennie, ha Te tettél egy gesztust. Sőt, lehetőleg, Ő lépjen először, és akkor majd Te is. 

HOGYAN ISMEREM FEL A NAGY Ő-T?

A legfontosabb, hogy magadra figyelj. A valós igényeidre, ne a listádra és a mások által elvártakra, csak magadnak akarj megfelelni. Ez a Te életed, a Te boldogságod, vedd kezedbe a dolgokat, úgy, ahogy az neked jó! 

A nagy Ő az lesz, aki mellett, szeretve, kiegyensúlyozottan és biztonságban érzed magad. Ahol nincs kérdés, hogy szeret vagy nem szeret, ahol békés a jelen és ahol derűsen és bizakodva nézel a jövőbe. Az alábbi tanácsok segítenek abban, hogy felismerd az igazi társad, ha végre szembe jön. Persze ő sem lesz tökéletes, de a lentiek segítenek abban is, hogy elmélyüljön és tartalmassá váljon a kapcsolatotok.

SZÓVAL MIT TEGYÉL?

LASSÍTS! 
Ismerd meg a másikat, mielőtt odadobnád magad.
Mielőtt elővennétek a szokásos indokokat, hogy azt hiszi a férfi, hogy szívatom vagy ha nem adom oda magam, elviszi más, fontos tisztázni a következőt: 
Ha ezért továbbáll, akkor menjen is, mert akkor nem Téged keres csak valakit, akivel könnyed estéket tölthet együtt. 
A másik fontos dolog, hogy ez nem egy taktika és nem arról szól, hogy próbára teszem a másikat, meddig bírja cérnával. Ez rólad szól. 
Arról, hogy magadnak adsz időt és esélyt, hogy megismerd a másikat, mielőtt eldöntenéd, hogy kapcsolatot kezdesz-e vele és megint kidobnál hónapokat vagy éveket a kukába. 
Beszélgessetek minél többet és figyeld meg, hogy érzed magad a társaságában! Úgy érzed, figyel rád? Érdeklik a gondolataid, az érzéseid, a múltad, a terveid? Kérdez-e egyáltalán vagy csak ő beszél folyton? Tekintettel van-e rád? Érdekli-e ha fáradt vagy, ha mozi helyet sétálnál, ha épp nem érsz rá, mert más programod van?
Fesztelen vagy a társaságában és nagyokat nevettek, komolyan beszélgettek vagy kínosan feszengsz vajon tökéletes-e a frizurád és csak a felszínen maradtok?

 

KÉSZÍTS LISTÁT!
Ezúttal arról, hogy szeretnéd magad érezni a leendő társad társaságában, mi az, ami boldoggá tesz. Válaszd ki, mi az az öt dolog, ami nélkül nem tudod leképzelni, hogy boldog lesz a párkapcsolatod! Az összes többiben lehet kompromisszumot kötni. Ha valakivel randizol, nézd át ezt a rövidke listát, vajon tényleg úgy érzed-e magad a társaságában, mint amire vágysz egy kapcsolatban.
Mi van ezen a listán? 

TE MIT TESZEL BELE A KAPCSOLATBA?
Azon gondolkodj el, hogy Te miben vagy jó, milyen értéket tudsz beletenni egy kapcsolatba, mivel tudsz adni vagy örömet okozni a másiknak. Pl. ha jó vagy a meghallgatásban, akkor tudsz neki igaz értő figyelmet adni.
Azt is gondold át, hogy ami neked jól esik, az minden bizonnyal neki is. Hogy tudod a társadnak is megadni azt az érzést? Ha ez számodra fontos, a másiknak is az lesz.

SZERETETNYELVEK
Ha még nem olvastál róla, ismerd meg a szeretetnyelveket. Minden ember másképp fejezi ki a szeretetét és más-más jelekből érzi, hogy szeretve van. Lehet, hogy Te szereted a magad módján, de az ő szeretetnyelve más, így ő abból nem ért. 
Következő cikkemben erről beszélünk majd bővebben.

ADJ!
Adj szeretetből, önzetlenül, minél többet egészen addig, ameddig jól esik neked és úgy érzed, megéri! Ne hallgass a barátnőkre, akik azt mondják több, vagy más jár neked. Ők nem látnak bele a kapcsolatba, nem ismerik a részleteket és nem tudják, mit kapsz tőle. Amíg számodra ez rendben van, addig adj és ne nézd, hogy a másik mennyit ad vissza. Szeresd őt és járj a kedvében. Lehet, ettől ő is megnyílik és megjön a kedve ahhoz, hogy ő is a kedvedben járjon. 

Természetesen a fentieknek van mértéke. Nem mondom, hogy hónapokig randizz, mielőtt megosztanád a másikkal az ágyad, és azt sem, hogy ha ő sokadik alkalom után sem viszonozza a szeretetet és figyelmet, akkor is maradj a kapcsolatban. A mérték megállapítása tőled függ.

Kívánok neked eredményes társkeresést! 🙂

Szeretettel várlak egyéni coaching foglalkozásokon, ha jól jönne egy kis biztatás és támogatás.

Szeretettel,

Bilics Tímea – Szingli & Life Coach

Te mennyit aggódsz a jövő miatt és mennyit bosszantod magad a múlton?
Mennyit aggódsz, félsz, gyászolod az elmúlt dolgokat? Mennyit agyalsz?

Vajon már reggel kezdődik, amikor kinyitod a szemed vagy már előző este is arra gondolsz, mi lesz másnap? Mi van benned, amikor épp a fogad mosod, az ajtót zárod vagy amikor a buszon ülsz?

Aggódunk, hogy elkésünk, hogy sikerül-e majd a prezentáció, hogy a nyaralásra lesz-e pénz, hogy sikerül majd a randi hétvégén?

Félünk, hogy megromlik az egészségünk, hogy a szeretteinkkel történik valami, hogy kirúgnak a munkahelyről és hogy vajon lesz-e kedvesünk, családunk?

Máskor gondolataink egyfolytában elmúlt dolgokon járnak, amit jobban vagy másképp kellett volna csinálni.

 

Fontos hogy felismerd, hogy mindez a múltról vagy a jövőről szól és rengeteg időt és energiát vesz el tőled.

Ilyenkor az elméd feldolgozási folyamatban van, tehát normális, ami történik. A mérték a nem mindegy. Ha napokon-heteken keresztül napjában többször is azon kapod magad, és már a barátaid is azt mondják, túl sokat agyalsz, akkor ideje rajta változtatni.

Ehhez adok neked egy gondolatmagot és néhány tippet, ami segíthet.

 

Legfontosabb gondolat, hogy a múltat nem tudjuk megváltoztatni. Akkor sem, ha ideges vagy, ha csalódott vagy, ha korholod magadat miatta. Lényegében egy rád rossz hatással lévő dologba tolsz bele még több negatív energiát.

Úgy képzeld el, mint amikor defektet kapsz az autóval. Ahelyett, hogy kicserélnéd a kereket, még kiszúrod a többi gumit is.

Ezt az energiát inkább arra fordítsd másra. Gondold át, hogy lehet a kialakult helyzeten javítani valamelyest. Ha fizikailag nem is

tudsz érte tenni, legalább azon a részén gondolkodj el, hogy Te hogyan érezhetnéd valamivel jobban magad vele kapcsolatban.

Pl. Tudatosítod, hogy mindent megtettél vagy levonod a következtetést a jövőre nézve.

A másik fontos gondolat a témában, hogy jövő még nem létezik.

Ha valami aggaszt bennünket, hajlamosak vagyunk a legrosszabb eshetőségre koncentrálni és azt ténynek venni. Ha nem jött

haza a párod időben, akkor arra gondolsz, biztosan kiderül majd, hogy a kolléganőjével vagy a kollégájával cicázik, akkor pedig

elválnak útjaitok és magadra maradsz. Holott lehet, hogy dugóba került hazafele, elhúzódott az utolsó megbeszélés, épp lekéste

a buszt. De az is lehet, hogy elment vásárolni vagy tán épp neked szervez valami meglepetést.

 

Ha nem megy jól egy randi, rögtön azt gondolod, hogy nem is lesz több, sőt senkinek nem kellesz majd, örökké egyedül maradsz.

Félsz, hogy magányosan éled majd az életed sok-sok macskával és egyedül fekszel majd a sírban. Ez utóbbi az én legfőbb

félelmem például.

Ha a munkahelyen rontottunk el valamit, akkor is azt hisszük, hogy rögtön kirúgás jár érte, nem lesz pénzünk, nem tudjuk

magunkat eltartani, hajléktalanok leszünk és éhen halunk. Ez így talán túlzásnak tűnik, de ehhez hasonló negatív spirálba

kerülhetünk hamar.

Egy minket aggasztó eseményre fel lehet készülni a legjobb tudásunk szerint, de mindössze ennyit tudsz tenni, semmi

többet. Azt tedd meg, és tiszta lelkiismerettel mehetsz így elébe.

 

Nyilván, ez nem megy egyik napról a másikra, de íme néhány tipp, ami segít elindulni:

 

Egy TECHNIKA a negatív spirálra:

Minden történésnek próbálj meg százalékban egy valószínűséget adni és az egész láncolatot szorozd össze. Egy rettenetesen

kicsi szám jön ki a végén, ez a realitása a gondolatspirálodnak. Ha ezt látod, segíthet megnyugodni kissé.

 

Egy másik technika arra az esetre, ha a múlton rágódsz vagy a jövő miatt aggódsz: Egyszerűen mondd magadnak, hogy STOP,

amikor ezen gondolatok felmerülnek és fordítsd a figyelmedet valami más felé. Fontos, hogy a figyelmednek találj egy tárgyat,

kezdj el olvasni, valakivel beszélgetni vagy bármi olyan dolgot, ami mentálisan leköt. Ahányszor feljönnek a negatív gondolatok,

mondd újra a STOP szót, ha kell, százszor is.

 

Ha a fenti két technikával el tudod engedni a múlt és jövő aggodalmait és félelmeit, akkor gyakorlatilag az elmédnek is adsz egy

kis pihenőt. Rengeteg energiád marad a jelenben teljes mentális és érzelmi potenciáloddal jelen lenni és cselekedni, ami jelentős

változásokat hozhat az életedben és az általános közérzeteben.

 

A jelenben levéshez segíthetnek a lenti gyakorlatok:

  • Menj ki a természetbe, ülj le egy padra vagy csak sétálj. Próbálj meg minden kis részletet megfigyelni. A fák leveleit, hallgasd a szél zúgását, az őszi lombok susogását. Fogj meg egy levelet és nézegesd pár percig, fedezz fel rajta minden apró részletet.

  •  Nézz egy gyertyalángot legalább 20 percig, a gondolataidat hessegesd el közben.

  •  Tegyél be egy zenét és táncolj egy sállal, azt lebegtesd, forogj vele, tégy bármit, amit tetszik.

Bármilyen módszert választasz, a telefonodat kapcsold ki és próbálj meg olyan időszakot választani, amikor nem zavar senki és

nem kell sietni sehova.

Örülök, ha megosztod velem és a tapasztalatodat vagy más hasonló gyakorlatokat, amit Te végzel.

 

Szeretettel,

Bilics Tímea – Szingli&Life Coach

 

Az előző, kapcsolódó cikket itt olvashatod : https://www.bilicstimea.hu/elso-lepesek-az-onszeretet-fele/