Vajon helyet kell hagyni a társnak, hogy megérkezhessen? Érdemes rá készülni időben és térben? Érdemes már két személyre berendezni az otthonunkat? Vagy ha érkezik, úgyis úgy fogjuk alakítani az életünket, hogy beleférjen?Gyakori kérdések a társkeresőkben  és ellentétes véleményeket hallani mindenfele. Úgy látom, mindkettő igaz lehet, tehát ha megérkezik a társ, helyet szorítunk majd neki. Ugyanakkor azt már előtte érdemes elkezdeni. A szándékunk egyik eszköze, szimbóluma lehet az, ha az otthonunkban is helyet csinálunk neki: két főre ágyazunk, helyet készítünk a szekrényben és az étkezőasztalnál.

Önmagában szép gesztus és arra való, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy ebben a folyamatban vagyunk benne éppen. Azonban ez csak a szándékunk kifejeződése. Az emlékeztetőn túl csupán a gyermekkori és a korai társadalmak mágikus világképe köszön vissza benne. Ha megteszem ezt, akkor megtörténik az. Ha esőtáncot járok, süss fel napot éneklek, ha imádkozom az istenekhez a jó termésért, akkor bekövetkezik az, amire vágyom. Ám semmiképpen nem lebecsülendő, ezek a szimbólumok jelen vannak a mindennapjainkban és hittel, erővel, kitartással gazdagítanak bennünket.

 

Sokkal fontosabb része a dolognak az, hogy az életünkbe időben is beférjen a társ. Persze, szorítunk neki majd helyet, szánunk rá majd időt. De ha folyton dolgozunk, másokról gondoskodunk, akkor félő, hogy nem lesz arra idő, energia és alkalom, amikor is konkrétan össze tudunk találkozni vele. Pláne nem arra, hogy rendszeres elfoglaltság keretében felépítsünk egy kapcsolatot.

Sokan gondolják úgy, erről írtam már erről korábban is, hogy ha megérkezik a társuk, az majd úgymond betagozódik az életük és idejükben fennmaradó lukakba. Mondjuk van kedd és  péntek esténként 2-2 órám, na majd akkor, majd oda beszorítom. Ez alapból hibás elképzelés, ami nem veszi figyelembe a másik embert. Mi van, ha ő éppen hétfőn, szerdán és szombaton ér rá?

Figyeljük csak meg a szót, amit sokszor használunk „ helyet vagy időt szorítunk”. Ha képileg nézem ennek a szónak a jelentését, azt jelenti, hogy az amúgy is zsúfolt helyet vagy időbeosztást még jobban összenyomom, még kiszuszakolok egy kis helyet vagy időt belőle. Ilyenkor a fizikai törvényei szerint nagy lesz az ellennyomás, azaz a sok teendő és munka majd folyton a fejünk fölött lebeg, szorongást okozva, amely nagyban csökkentheti az együttlét élvezeti értékét, a jelenben levést és a belefeledkezést. Arról nem is beszélve, ha hulla fáradtan és nyűgösen esünk be egy találkozóra.

Ugyanez a helyzet, amikor időt „szánok” valamire vagy valakire, alapból negatív az energetikája a kifejezések.


Sok esetben a rengeteg teendő és szoros időbeosztás tudattalan elkerülésből származik.


Nem akarjuk, hogy újra megismétlődjön az, amikor valamelyik előző kapcsolatban bántottak, elhagytak, megcsaltak vagy úgy éreztük, alácsúszunk a másiknak, teljes egészeben kiszolgáltuk vagy nem volt kölcsönösség benne, nem kaptam meg a szeretetet és az odafigyelést. Ezért inkább feltöltjük az időt sok-sok kötelességgel, eltereljük a figyelmet a félelmeinkről, egyúttal bebiztosítjuk azt is, hogy ne forduljon újra elő az eset, ne is lehessen hozzánk kapcsolódni.


Másik oka lehet a folytonos bizonyítási vágy – hogy elég jó vagyok, szerethető vagyok, én is érek annyit, mint mások – kínzó gyötrelme, ami egy folytonos mókuskerékbe kényszerít bennünket.

 

Ilyenkor minden alkalmat megragadunk, hogy bizonyítsuk rátermettségünket, hogy segítőkész emberek vagyunk, hogy erkölcsileg maga szinten állunk. Azonban ez egy bizonyos mérték után már csak önmagunknak való bizonyítás, környezetünk nem várja el tőlünk vagy egy idő után visszaélhet vele.

Természetesen mindenkinek vannak életszakaszai, amikor elfoglaltabbak vagyunk. Ám ha ez hosszú évek óta fennáll vagy folyton ismétlődik, érdemes  utánajárni és feloldani magunkban ezeket. Racionális indok mindig lesz arra, hogy éppen miért nem érünk rá, szóval érdemes  résen lenni. Ha azzal vagyunk elfoglalva, hogy védjük magunkat, nehogy megismétlődjön egy korábbi sérelem vagy bizonyítsunk a külvilágban, akkor nem tud társ érkezni hozzánk.

Így első körben az életünkben kell rendet tenni. Nem időt szorítani vagy szánni dolgokra, hanem „időt szentelni”, elsősorban pedig magunkra, a saját életünkre is. Egy folyton elfoglalt, állandó sietésben, kapkodásban élő, feszült arcú és testű, nyúzott, gondolataiban folyton máshol járó emberhez nem lehet kapcsolódni sem térben, sem időben, sem mentálisan, sem érzelmileg.

 

Akkor lesz pozitív kisugárzásom, akkor válok vonzóvá külső szemmel is és akkor tud hozzám kapcsolódni valaki, ha én magam is jól vagyok. Ha időt szenteltem arra, hogy pihenjek és feltöltődjek, ha teret engedtem azoknak a dolgoknak, amik éltetnek, inspirálnak, amikből erőt, energiát, motivációt merítek. Amikor ugyanolyan fontos teendőként kerül fel a munka és kötelességek mellé a listára, hogy elmegyek társaságba, kirándulni, táncolni, sütögetni, társasjátékozni.


És időt szentelek arra is, hogy visszalassuljak, kiszálljak a mókuskerékből vagyis (a párommal kedvenc kifejezésünk) szüttyögjek. Amikor megengedem magamnak, hogy semmit ne csináljak, csak épp, amihez kedvem van. De ha semmihez nincs, az is rendben van. Ücsörgök a kerti padon, céltalanul sétálgatok, gesztenyét, leveleket, szép kavicsokat gyűjtök, elmélyedek a természetben és a szemlélődésben. Bele-beleolvasok könyvekbe, pakolászok otthon, szundítok egyet, újságokat olvasgatok, heverészek stb.
Itt már az önszeretet témaköre is bekúszik a témába. Fontos vagyok magamnak, időt szentelek magamra, arra, hogy jól legyek.

Ehhez a kipihent, feltöltődött énhez lehet aztán mind térben, mind  időben, mind mentálisan és érzelmileg kapcsolódni. Mert nem belül kattog, hanem van arra figyelmi energiája, hogy kapcsolódjon.

Szóval én úgy látom, csináljunk helyet a másiknak fizikálisan az otthonunkban, ha jól esik. Jó emlékeztető arra, hogy várakozom és  az illetve hitet, erőt és kitartást tud hozzáadni a mindennapjainkhoz és a várakozáshoz. Emlékeztet arra is, hogy magamara is figyelni kell. Nem csak fizikálisan, mentálisan, de érzelmileg is, 


Ha olvasnál még a témában figyelmedbe ajánlom ezt a két cikket:
Hogyan növeljem az önbecsülésemet?
Nyitva hagyott ajtók, lezáratlan szerelmek

Ha úgy érzed, jól jönne egy kis segítség az önismereti úton vagy  társkereséshez, keress bátran, egyéni üléseken személyre szabottan tudunk foglalkozni vele.

Szeretettel,

Bilics Tímea, Önismereti mentor – a tudatos társkeresés szakértője