Az orvosi rendelőben láttam egy idősebb férfit. Amikor kiment az ajtón, szépen behúzta maga után azt.
Azon gondolkodtam, hogy ez mennyire nem jellemző mostanában. Nem csukjuk be az ajtókat, hagyjuk őket becsapódni. Akkor is, ha az csattan, ha hangos, ha vannak benn még mások is.

Divat lett a kapcsolatokból is hasonlóképpen kilépni.

Divat lett nem becsukni az ajtót magunk mögött, nem lezárni.

Divat lett halogatni, eltünedezni, csiki-csukit játszani, levelekre nem válaszolni. Otthagyni a másikat magyarázat nélkül, amikor ő még érzelmileg benne van. Akkor is, ha neki fáj. Sőt, akkor leginkább.

A másikkal érzelmileg lenni, a közös múltat szépen lezárni, az ajtót rendesen becsukni nehéz. Munka és idő.
Könnyebb elmenni. Elmenni egyszerű, elmenni gyors.

De mindez önbecsapás. Mert az emléke veled marad, a lelkedben dolgozik a nyitva hagyott ajtó. Tudod, hogy nem így kellett volna. Tudod, hogy a másiknak nehéz, tudod, hogy neki fáj.

Szorongsz az utcán, hogy majd újra látod és szorongsz, hogy nézel majd a szemébe. A baráti táraságban, a suliban, a közös helyeken. Vajon mi lesz, ha összefuttok? Mit mond majd, hogy reagál?

Én azt mondom, elmenni, az ajtót nyitva hagyni rövid távon könnyű, de hosszú távon nehéz. Maradni és bezárni pedig lehet, hogy ott és akkor nehéz, de végül is az bizonyul könnyűnek.

 

De mi van akkor, ha valaki becsukta azt az ajtót, de Te nem tudod?

Naponta nyitogatod és visszanézel, feltéped a sebeket újra és újra, nem engeded gyógyulni. Valami még ott tart, valami még visszahúz. A szép emlékek, az együttek, a közösek.

De visszafele már nincs út. Nincs hova menni, nem vár ott senki. Vágyod a szerelemet, az odatartozást, nyitogatod hát sorra az új ajtókat.

Ám a lezáratlan szerelem olyan, mint a nyitva hagyott ajtó. Ha új ajtót nyitsz, huzat lesz. 
A huzat pedig becsapja, akár össze is töri az újonnan nyitott ajtót, ha a màsikat nem csuktad be.

Mindennek megvan a maga ideje. Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak.

El kell engedni, el kell gyászolni, meg kell gyógyulni. A gyógyulást pedig nem lehet sürgetni. Akkor is ha nyár van, akkor is ha másoknak szerelem van, akkor is, ha tovább, sokkal tovább tart, mint szeretnéd.
Össze kell rakni a szíved darabjait, újra szeretni kell magad. Meg kell tanulni újra hinni, újra bízni, újra nevetni.

Menj új emberekkel találkozni, barátságokat ápolni, élményeket szerezni, határokat feszegetni, magaddal lenni. Gyógyulni percről percre, napról napra, hétről hétre. Akkor is ha nyár van, akkor is ha másoknak szerelem van, akkor is, ha tovább, sokkal tovább tart, mint szeretnéd.

És egy nap majd úgy kelsz fel, hogy már nem akarod újra kinyitni azt az ajtót. Lehet, hogy utoljára még megfogod a kilincset, de már nem nyitsz be. Kulcsra zárod az ajtót és a kulcsot eldobod. Akkor nem lesz többé huzat.

*

Ha úgy érzed, megrekedtél ezen az úton és jól jönne egy kis segítség, várlak az egyéni foglalkozásaimon.
Megkeressük, vajon miért nem jött el eddig az Igazi, mi hiányzik még hozzá, miben lehet vagy kell még fejlődni és megdolgozzuk, fejlesztjük a szükséges területeket.
Ránézünk arra, mit tapasztaltál eddig, hol akadtál el.
Meghallgatom a gondolataidat, átbeszéljük a félelmeidet, a vágyaidat és a reményeidet.

Együtt megkeressük az igazi ÉNedet, aki tisztában van az értékeivel, aki tudja, merre tart, aki bátor, aki nem fél. Kibontjuk, bátorítjuk, kiszínezzük, élettel töltjük meg. Ha nyújtod a kezed, én megfogom, és elkísérlek az úton, ami önmagadhoz és remélhetőleg a társadhoz vezet. 
Az üléseinken csak Veled foglalkozom, a teljes figyelmem a Tiéd. 
Csak Te meg én az úton.

Szeretettel,

Bilics Timea – Önismereti mentor, Coach, a tudatos társkeresés szakértője


Ha tetszett a cikk és úgy érzed, másoknak is hasznos lehet, oszd meg barátaiddal ismerőseiddel! 

Tartogassam magam vagy éljem meg a vágyaimat? 

Ez szàmos párkeresőnél komoly dilemma, főként, ha éveket kell várni egy komoly kapcsolatra.
Mert a vágy folyton jelen van, néha csak csendben és alig érezhetően, más napokon viszont vadon és követelőzően sürget, hogy történjem már valami.
Főként, ha az ember lányának peteérése van, amikor a természet és a hormonok minden erejükkel igyekeznek rászorítani a reprodukcióra.

A mai világban, amikor már nem annyira tabu a szex és a beszéd róla, mindenki elgondolkodik a kérdésen. 
Azonban mindannyiunk számára érvényes, kielégítő válasz nincs, kinek-kinek magának kell megtalálni a számára megfelelő utat.


Egy hosszú kapcsolat után vagy egy rosszul sikerült házasságból szabadulva, megtépázott önbizalommal nagyon vágyunk az elismerésre, a „vonzó vagyok” érzésre. 

Ilyenkor hirtelen kitágul a világ, “szabad a szex és szabad a szerelem” felkiáltással csapnak sokan a lovak közé, bepótolni mindazt, ami hiányzott az utolsó, intimitást és szexualitást nélkülöző hónapokból vagy évekből.
Sok férfi ilyenkor nagy kanállal kezdi bekebelezni az életet, míg a nők a „végre megtalálom az igazit” vágyképpel lépnek ki a társkeresők (vagy szexkeresők?) piacára, nem számolva azzal, hogy közben megváltozott a világ.

 

Jómagam nem is értettem, miről beszél az első férfi, akire rányílt a szemem 15 évnyi kapcsolat után, amikor azzal állt elő, hogy „nem keresek semmi komolyat”. Számomra a komoly a házasság, a gyerek, az összeköltözés, nem is értettem, hogy jön szóba az első randin, túl korai még.

 

Nem tudtam, hogy ez azt jelenti majd, hogy nem vállalnak fel, nem fogják meg a kezemet az utcán, nem mutatnak be a barátoknak. 
Nem tudtam, hogy azt is jelenti majd, hogy nem lesz valódi intimitás, nem lesznek mély beszélgetések és közös programok. 
Nem sejtettem azt sem, hogy csupán alkalmi játszópajtás leszek majd mások mellett és esténként a „nem vagyok elég jó, a nem kellek és a hol rontottam el” démonaival küzdök majd hónapokig és elepedek egy hívásért, egy találkozóért, egy érintésért. 

Amikor megéled mindezt, akkor jössz rá arra, hogy már másképp működik a világ. 
Fájdalmas felismerés, összetört szív és önbecsülés. Felocsúdva mindezekből ugyanakkor gyönyörűnek is tűnik, a szivárványon át nézve minden csodásan színes, de csalóka fényekben úszik.

No, de visszatérve, mit tegyél, ha hosszú évekig várat magára a szerelem, a vágyaid viszont tombolnak?
Egyre az jár a fejedben, most vagy a legszebb korban, virágzol, mit kezdj ezzel az életenergiával?
Megéljed a vágyaidat? Megélheted-e egyáltalán? Ellentmond a neveltetésed és a való világ. 

Legyünk őszinték, egy csillogó szempár, a hódítás öröme és egy mámoros éjszaka elsőre igazán vonzónak tűnhet. Igazi önbizalom injekció, visszahozza a „vonzó vagyok, vágynak még rám” érzését.

 

Persze könnyű ítélkezni mindezen és azt mondani, hogy mindennek belülről kell fakadnia. Egy ideális világban mindez bizonyára így is lenne. 
Ám mi a helyzet akkor, amikor évek óta nem volt senki az életedben? Ha hosszú ideje nem kaptál bókokat, nem kaptál érintést, nem suttogták a füledbe, hogy fontos vagy, hogy szeretnek?

Barát extrákkal, játszópajtás, szeretősdi, alkalmi kaland vagy hosszútávú szexkapcsolat, hosszú a lehetőségek listája. 
Vajon melyiket választod? Vajon belemész a kalandba vagy várod továbbra is a párodat?

A mai világban már csak rajtad múlik, mit engedsz meg magadnak. Ahogy én látom, a legfontosabb az, hogy mindig csak annyit tégy, ami számodra rendben van, ami nem okoz lelkiismereti problémát. Az pedig legfőképp a lelki alkatodtól függ, hogy éppen milyen lelkiállapotban vagy, mi a célod vele.

 

Mert vigyázat! Nem mindenki bírja el érzelmileg az üres öleléseket, akkor se, ha ez már

szabad, ha a körülötted lévők is ezt az utat választották, ha ez a könnyebb, csábítóbb út.


Sokak kelnek fel idegen ágyakban lelkileg kiüresedve.

Ránézel a melletted fekvőre és az égvilágon semmilyen érzés nincs benned. Többet vett el, mint amit hozzád adott. Odaadtad a testedet, ő pedig használta, „amire kell”. 

De Te biztosan erre vágytál? Az aktuson, a kielégülésen, a vágyak levezetésén túl? Kaptál közben érintést, csókot, megsimogatta-e a lelkedet? Vajon az összmérleg pozitív vagy negatív mindezek után? Kisimulva, feltöltődve mész haza, vagy idegenül és kiüresedve?

Nem hivatásom ítéletet mondani. Egy éjszakás kalandokból is lettek már szerelmek, barátok extrákkal is képesek humort, érintést, örömet ajándékozni és komoly kapcsolatok is lehetnek intimitástól mentesek.

A lelked a lényeg. Mit súg neked? <3

 

Ha tetszett a cikk és úgy érzed, másnak is hasznos lehet, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel. 

Ha pedig úgy érzed, elakadtál és jó lenne valakivel bizalmas légkörben átbeszélni a gondolataidat, tapasztalataidat, félelmeidet,

akkor várlak az egyéni coaching foglalkozásaimon, ahol a figyelmem csak a Tied.

Szeretettel,

Bilics Timea – Önismereti mentor, Coach, a tudatos társkeresés szakértője