Van helye a társadnak az életedben?

Vajon helyet kell hagyni a társnak, hogy megérkezhessen? Érdemes rá készülni időben és térben? Érdemes már két személyre berendezni az otthonunkat? Vagy ha érkezik, úgyis úgy fogjuk alakítani az életünket, hogy beleférjen?Gyakori kérdések a társkeresőkben  és ellentétes véleményeket hallani mindenfele. Úgy látom, mindkettő igaz lehet, tehát ha megérkezik a társ, helyet szorítunk majd neki. Ugyanakkor azt már előtte érdemes elkezdeni. A szándékunk egyik eszköze, szimbóluma lehet az, ha az otthonunkban is helyet csinálunk neki: két főre ágyazunk, helyet készítünk a szekrényben és az étkezőasztalnál.

Önmagában szép gesztus és arra való, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy ebben a folyamatban vagyunk benne éppen. Azonban ez csak a szándékunk kifejeződése. Az emlékeztetőn túl csupán a gyermekkori és a korai társadalmak mágikus világképe köszön vissza benne. Ha megteszem ezt, akkor megtörténik az. Ha esőtáncot járok, süss fel napot éneklek, ha imádkozom az istenekhez a jó termésért, akkor bekövetkezik az, amire vágyom. Ám semmiképpen nem lebecsülendő, ezek a szimbólumok jelen vannak a mindennapjainkban és hittel, erővel, kitartással gazdagítanak bennünket.

 

Sokkal fontosabb része a dolognak az, hogy az életünkbe időben is beférjen a társ. Persze, szorítunk neki majd helyet, szánunk rá majd időt. De ha folyton dolgozunk, másokról gondoskodunk, akkor félő, hogy nem lesz arra idő, energia és alkalom, amikor is konkrétan össze tudunk találkozni vele. Pláne nem arra, hogy rendszeres elfoglaltság keretében felépítsünk egy kapcsolatot.

Sokan gondolják úgy, erről írtam már erről korábban is, hogy ha megérkezik a társuk, az majd úgymond betagozódik az életük és idejükben fennmaradó lukakba. Mondjuk van kedd és  péntek esténként 2-2 órám, na majd akkor, majd oda beszorítom. Ez alapból hibás elképzelés, ami nem veszi figyelembe a másik embert. Mi van, ha ő éppen hétfőn, szerdán és szombaton ér rá?

Figyeljük csak meg a szót, amit sokszor használunk „ helyet vagy időt szorítunk”. Ha képileg nézem ennek a szónak a jelentését, azt jelenti, hogy az amúgy is zsúfolt helyet vagy időbeosztást még jobban összenyomom, még kiszuszakolok egy kis helyet vagy időt belőle. Ilyenkor a fizikai törvényei szerint nagy lesz az ellennyomás, azaz a sok teendő és munka majd folyton a fejünk fölött lebeg, szorongást okozva, amely nagyban csökkentheti az együttlét élvezeti értékét, a jelenben levést és a belefeledkezést. Arról nem is beszélve, ha hulla fáradtan és nyűgösen esünk be egy találkozóra.

Ugyanez a helyzet, amikor időt „szánok” valamire vagy valakire, alapból negatív az energetikája a kifejezések.


Sok esetben a rengeteg teendő és szoros időbeosztás tudattalan elkerülésből származik.


Nem akarjuk, hogy újra megismétlődjön az, amikor valamelyik előző kapcsolatban bántottak, elhagytak, megcsaltak vagy úgy éreztük, alácsúszunk a másiknak, teljes egészeben kiszolgáltuk vagy nem volt kölcsönösség benne, nem kaptam meg a szeretetet és az odafigyelést. Ezért inkább feltöltjük az időt sok-sok kötelességgel, eltereljük a figyelmet a félelmeinkről, egyúttal bebiztosítjuk azt is, hogy ne forduljon újra elő az eset, ne is lehessen hozzánk kapcsolódni.


Másik oka lehet a folytonos bizonyítási vágy – hogy elég jó vagyok, szerethető vagyok, én is érek annyit, mint mások – kínzó gyötrelme, ami egy folytonos mókuskerékbe kényszerít bennünket.

 

Ilyenkor minden alkalmat megragadunk, hogy bizonyítsuk rátermettségünket, hogy segítőkész emberek vagyunk, hogy erkölcsileg maga szinten állunk. Azonban ez egy bizonyos mérték után már csak önmagunknak való bizonyítás, környezetünk nem várja el tőlünk vagy egy idő után visszaélhet vele.

Természetesen mindenkinek vannak életszakaszai, amikor elfoglaltabbak vagyunk. Ám ha ez hosszú évek óta fennáll vagy folyton ismétlődik, érdemes  utánajárni és feloldani magunkban ezeket. Racionális indok mindig lesz arra, hogy éppen miért nem érünk rá, szóval érdemes  résen lenni. Ha azzal vagyunk elfoglalva, hogy védjük magunkat, nehogy megismétlődjön egy korábbi sérelem vagy bizonyítsunk a külvilágban, akkor nem tud társ érkezni hozzánk.

Így első körben az életünkben kell rendet tenni. Nem időt szorítani vagy szánni dolgokra, hanem „időt szentelni”, elsősorban pedig magunkra, a saját életünkre is. Egy folyton elfoglalt, állandó sietésben, kapkodásban élő, feszült arcú és testű, nyúzott, gondolataiban folyton máshol járó emberhez nem lehet kapcsolódni sem térben, sem időben, sem mentálisan, sem érzelmileg.

 

Akkor lesz pozitív kisugárzásom, akkor válok vonzóvá külső szemmel is és akkor tud hozzám kapcsolódni valaki, ha én magam is jól vagyok. Ha időt szenteltem arra, hogy pihenjek és feltöltődjek, ha teret engedtem azoknak a dolgoknak, amik éltetnek, inspirálnak, amikből erőt, energiát, motivációt merítek. Amikor ugyanolyan fontos teendőként kerül fel a munka és kötelességek mellé a listára, hogy elmegyek társaságba, kirándulni, táncolni, sütögetni, társasjátékozni.


És időt szentelek arra is, hogy visszalassuljak, kiszálljak a mókuskerékből vagyis (a párommal kedvenc kifejezésünk) szüttyögjek. Amikor megengedem magamnak, hogy semmit ne csináljak, csak épp, amihez kedvem van. De ha semmihez nincs, az is rendben van. Ücsörgök a kerti padon, céltalanul sétálgatok, gesztenyét, leveleket, szép kavicsokat gyűjtök, elmélyedek a természetben és a szemlélődésben. Bele-beleolvasok könyvekbe, pakolászok otthon, szundítok egyet, újságokat olvasgatok, heverészek stb.
Itt már az önszeretet témaköre is bekúszik a témába. Fontos vagyok magamnak, időt szentelek magamra, arra, hogy jól legyek.

Ehhez a kipihent, feltöltődött énhez lehet aztán mind térben, mind  időben, mind mentálisan és érzelmileg kapcsolódni. Mert nem belül kattog, hanem van arra figyelmi energiája, hogy kapcsolódjon.

Szóval én úgy látom, csináljunk helyet a másiknak fizikálisan az otthonunkban, ha jól esik. Jó emlékeztető arra, hogy várakozom és  az illetve hitet, erőt és kitartást tud hozzáadni a mindennapjainkhoz és a várakozáshoz. Emlékeztet arra is, hogy magamara is figyelni kell. Nem csak fizikálisan, mentálisan, de érzelmileg is, 


Ha olvasnál még a témában figyelmedbe ajánlom ezt a két cikket:
Hogyan növeljem az önbecsülésemet?
Nyitva hagyott ajtók, lezáratlan szerelmek

Ha úgy érzed, jól jönne egy kis segítség az önismereti úton vagy  társkereséshez, keress bátran, egyéni üléseken személyre szabottan tudunk foglalkozni vele.

Szeretettel,

Bilics Tímea, Önismereti mentor – a tudatos társkeresés szakértője

 

 

Hogyan növeljem az önbecsülésemet?

Az, ahogyan magunkról gondolkodunk, alapvetően befolyásolja az életünket, lehetőségeinket, megéléseinket és sikereinket. Pozitív gondolataink az életünk folyására is pozitív hatással vannak, míg a negatívak éppen fordítva.

 

Azt, ahogyan megéljük magunkat, a képességeinket és a lehetőségeinket a jelen pillanatban, az önbcsülésünk mértéke mutatja, illetve ahogyan a jelenben cselekszünk, az határozza meg a jövőnket.
Az önbecsülés hasonló érzés számomra, mint az ősbizalom. Amikor azt érzed, minden rendben van és bizakodva nézel a jövőbe.

 

Sajnálatos módon manapság rengetegen szenvednek az önbecsülés hiányától, holott nagyságrendekkel boldogabb életet is élhetnének. Az önbecsülésünk mértéke befolyásolja a társkeresést, a karrierünket, a társas kapcsolatokat és még számos más életterületet.
Az alacsony önbecsülésnek nem csak az egyhelyben toporgás, a passzivitás, a számunkra rossz helyzetekbe való beletörődés jelzőlámpája, hanem ugyanúgy az a maximalizmus, a folytonos bizonyítani vágyás, a tökéletesre törekvés is.

Akinek rendben van az önbecsülése, az nem akar tökéletes lenni, nem akar folyton bizonyítani, tudja, hogy ő rendben van. Tudja azt is, hogy emberből van, és így nem hibátlan és tévedhetetlen. Épp ezért a pihenést is megengedi magának és itt már az önszeretet témakörét is érintjük.

Na de nézzük meg, azt, hogyan növelhetnéd az önbecsülésed, mit tehetnél érte?

 

1. ÖNELFOGADÁS

Az önelfogadás nem más, mint az, hogy elfogadom azt, amilyen vagyok. Ez nem ugyanaz, mint hogy tetszik is, inkább arról szól, hogy tudom, hogyan működök, ismerem a múltamat, tudom, milyen a külsőm és nyugtázom azt, hogy ez a kiinduló állapot.
Persze lehet, sőt érdemes is dolgozni azokon a tulajdonságaidon, amin változtatnál, de ne szapuld magad a múltért, azt már úgy sem változtathatod meg, emeld a tekinteted a jövő felé.
Ez picit hasonlít a célmeghatározáshoz. Ha valahova el akarok jutni, az első pont mindig annak meghatározása, hogy most éppen hol vagyok, honnan indulok.

Ha szeretnéd, írd fel a céljaidat és ehhez képest azt, hogy most hol vagy, honnan indulsz. A kettő közötti távolság az, amit majd áthidalsz.

 

2. CÉLTUDATOSSÁG

Erre már el is kezdtünk ráhangolódni az előbbi pontnál. Ez arról szól, hogy legyenek céljaid. Gondold át, mire vágysz, mit szeretnél, ha másképp működne az életedben: milyen párkapcsolatra vágysz, miben szeretnél fejlődni, szeretnél-e munkahelyet váltani vagy új szakmát tanulni, nyaralni menni, egy új sportba belevágni.

Szóval legyen egy célod, ami felé elkezdhetsz lépegetni, fejlődni, dolgozni, cselekedni. Meglátod már maga ez micsoda önbecsülést ad! Azt érzed majd, hogy nem hiábavalóak, hanem értelmet kapnak a mindennapok, minden tart valamilyen irányba. Ez lelkesedést kelt majd benned és azonnal érzed belül, ahogy az energiád mozgásba lendül és máris tennél valamit.

 

3. FELELŐSSÉGVÁLLALÁS

Itt gyakorlatilag arról beszélünk, hogy kezdd el, amit elterveztél, vedd a kezedbe a gyeplőt. Talán ez a legfélelmetesebb lépés, mert rögtön egy sor aggály és félelem merül fel, ami miatt talán el sem mersz indulni, inkább a fiók mélyére rejted a friss tervedet.
Tudom, hogy ez egy picit félelmetes lesz, hisz mindig az, ha valami újba, ismeretlenbe kezdünk, de legtöbbször kiderül, ha megtesszük az első lépést, hogy nem is olyan félelmetes, csak felnagyítottuk a lehetséges negatív kimenetelt.

Ezen úgy tudsz segíteni, ha először felosztod a célodat részcélokra, és először csak az elsőre részcélra koncentrálsz. Máris könnyebb picit. Ma csak az első lépést tedd meg, nem kell többet. És minden nap vagy minden héten csak egy lépést tegyél. Útközben mindig lesz időd gondolkodni a következőn.

 

4. KOMFORTZÓNA

Szokták mondani, hogy a boldogság a komfortzónán kívül van, és ez részben igaz is. Ennek a boldogságnak, amiről itt beszélnek, épp az önbecsülés a magja. Ami abból adódik, hogy kipróbáltál valami újat, és sikerült!
Nem engedted, hogy a félelmeid visszatartsanak, hanem léptél. Nőtt az önbecsülésed, mert beleálltál, mert megcsináltad.
Feszegetted és kitoltad a határaidat, legyen az bármilyen pici dolog. És itt a bármilyen pici dolgot emelném ki. Lépj csak egyet, egy icipicit, egy nyúlfarknyit.

 

5. FEJLŐDÉS

A fejlődés mindennek az alapja és igazából sokszor magától is végbe megy, ha van célod és lelkesedésed. Mert akkor utána olvasol új dolgoknak, megkérdezel mást, hogy csinálta, próbálkozol. Közben is fejlődsz, egy nagyobb szeletet tapasztalsz meg a világból, jobban látod az összefüggéseket.
Ha szeretnél minél gyorsabban haladni, akkor viszont érdemes rásegíteni, olvasni, előadásokat hallgatni (online is rengeteg van) és célirányosan tájékozódni. Napi 5-10 perc is sokat segít, csak legyen rendszeres.


6. ÖSSZHANG

Ami az önbecsülésedre leginkább hatással tud lenni, az az, ha a saját értékeiddel összhangban cselekszel. Vajon melyek a te alap értékeid, amikhez mindig tartod magad, amelyek minden döntésed alapját adják? Talán a őszinteség, a becsület, a nyitottság, a transzparencia, a környezetvédelem, a biztonság?

Gondold át őket. Egész biztosan van olyan emléked, amikor egy nehéz döntés esetében kiálltál a saját értékeid mellett. Emlékszel még,  az milyen érzés volt?

 

7. ÖNFELVÁLLALÁS

Ez saját magad, a véleményed képviselete gyakorlatilag. Amikor elmondod, hogyan vélekedsz, egyet értesz vagy sem az adott dologgal.
Eleinte ez is félelmetes lehet és igazából nincs is arra szükség, hogy te vérre menő vitákat folytass – legtöbbekenek ez jut eszébe arról, hogy vállald a véleményedet.
Fontos azt megkülönböztetni, hogy kinek és mikor. Vannak helyzetek, amikor érdemes, például ha új nézőpontokat tudsz behozni egy beszélgetésbe, eszmecserébe, ha barátok között vagy, vagy a kedveseddel, munkahelyi brainstromingon.
Ám, ha olyan emberekkel vagy együtt, akik hajlíthatatlanok, nem érdemben vitatkoznak vagy beszélgetnek, hanem minősítenek, akkor nem kell behoznod magad és nem kell kitenni magad a túlerővel szemben.
Érdemes ezt is kicsiben elkezdeni, olyan közösségekben, ahol alapérték az elfogadás és az ítélkezésmentesség, például a Tudatos Társkeresők Zárt csoportjában.
Az önfelvállalásra is rá lehet kapni és abban is segít, hogy rendezd a gondolataidat egy-egy témában, sokszor csak akkor krisztályosodik ki bennünk valami, amikor elkezdünk róla beszélni.

 

8. HATÁROK

Semmi nem tudja jobban növelni az önbecsülésedet, mint ha elkezded letenni a határaidat, azaz NEM-et mondasz arra, ami neked nem jó, nem komfortos vagy nem áll összhangban az értékeiddel. Amikor nem csúszol be más alá, nem azért teszel a másik kedvére, mert félsz a következményektől. Ha van átfedés a szándékotok között, akkor vele mész, amíg neked is jó, de csak addig és nem tovább.

Legyen az plusz munka, nyomásgyakorlás, egy kötelező program, amihez nincs kedved vagy olyan csábítás, ami elveszi a figyelmedet a célodról.
Ez nem egyszerű feladat, szükséges hozzá némi kommunikációs gyakorlat is, de gyakorolható, tanulható. Ha te tudod, hogy merre mennél, kitartasz a céljaid mellett és a döntéseidet az értékeiddel összhangban hozod meg, akkor sok ilyen szituáció felkönnyül, sokkal könnyebb lesz meghozni a számodra megfelelő döntéseket és kijelölni a határaidat.

 

9. ADJ IDŐT

Mint mindennek a világban, annak is idő kell, hogy a terved megvalósuljon vagy az önbecsülésed elérjen egy bizonyos szintet, nem megy egyik napról a másikra. A jó hírem viszont az, hogy az önbecsülésed már a legelső lépés megtételénél nő, azt azonnal érzeni fogod és napról napra egy jobban lelkesít majd, ahogyan haladsz az utadon.

Minél inkább nő az önbecsülésed, annál inkább te irányítod az életedet és nem a külső elvárások.
Eltűnnek a félelmek és gyorsabban haladsz a céljaid és a boldogságod felé.
Egy olyan életet biztosít, ahol kitalálsz valamit, elkezded és megcsinálod.
Ilyen egyszerű is lehet. Jól hangzik, ugye?

 

Ha úgy érzed, jól jönne egy kis segítség az önisemreti úton vagy  társkereséshez, keress bátran, egyéni üléseken tudunk személyre szabottan foglalkozni vele.

Szeretettel,
Bilics Tímea, Önismereti mentor – a tudatos társkeresés szakértője

 

 

Hányszor érdemes találkozni valakivel?

Legtöbben az első randi után eldöntik a partnerről, hogy tovább mennek-e vele vagy máshol próbálkoznak.
Azt mondom, ha csak nem volt kimondottan kellemetlen a másik társasága, akkor menj tovább vele, találkozzatok még párszor.

Valószínűleg most sokan tiltakoztok és olyasmit mondotok, hogy már első alkalommal is érzitek, hogy igen vagy nem, főként, ha nem, mert:

“semmi közös nem volt bennünk”
“nem éreztem a kémiát”
“csupa unalmas dologról beszélgettünk”

A társkereséssel foglalkozó szakembereknek megoszlik némileg a véleménye erről a kérdésről, de egyben nagyon is megegyezik: mindenképpen többször érdemes találkozni valakivel, mielőtt döntesz a hogyan továbbról.

A mentoráljaimnak úgy szoktam ezt mondani: ha tudtatok beszélgetni és nem írtózol tőle, uccu neki másodjára, harmadjára is.

Hogy miért is mondom ezt?

Ha józanul gondolkodunk és megnézzük azt, mi is történik az első randin, gyakorlatilag hasonlít egy állásinterjúhoz, ahol egyszerre vagy mindkét szerepben.

Van egy hosszú lista a fejedben, hogy minek kell megfelelnie a másiknak és percről percre pipálod vagy éppen nem a pontokat fejben.

Mivel te így csinálod, feltételezed, hogy a másik is, ezért rögtön megkörnyékez a megfelelési kényszer. Úgy érzed, hogy tétje van a találkozónak, akár az egész életed múlhat rajta. Ezért jó ó eséllyel bénán kezdesz el viselkedni: vagy túl sokat beszélsz vagy beléd fagy a mondanivaló.

Folyton az jár a fejedben, hogy vajon tetszel-e neki, vajon jól áll-e rajtad az új ruhád, nem folyt-e el a szemfestéked, vajon merjed-e meghívni a lányt a rendelt üdítőre. Puhatolóztok, keresitek a reakciókat, lopva megfigyeled a másik kezét, száját, ruházatát telefonját, óráját és próbálod illeszteni az elképzeléseidhez.

Egyszerűen túl sok az információ. Nehéz egyszerre befogadni a másik külsejét, illatát, gesztusait, a mondanivalóját, ahogy göndörödik a haja, ahogy nincs jól kivasalva az ingének a nyaka. Közben új a környezet, italt, ételt kell rendelni, meg is kell enni, szól a zene és különben is egész este feszengsz, hogy tetszel-e neki.

Persze rutinosaknak kevésbe erős reakciója, de ők is méregetik a másik embert. Vajon megfelel az ízlésemnek? Vajon van bennünk közös?

És legyünk őszinték, sokszor első ránézésre eldöntöd, hogy igen vagy nem. Ha nem, utána csak végig udvariaskodod a randit.

Ha pedig véletlenül tetszik a másik, akkor pedig végig izgulod az estét. Próbálod a legjobb énedet mutatni és mindazt, amiről úgy gondolod, hogy talán a másiknak tetszene. Közben elrejted, ami szerinted máris derékba vágná éppen csak bimbódzó ismeretségeteket.

Akárhogy is, nem tudod igazán magadat adni és a másik se, legtöbbször felszínesen beszélgettek és megmaradtok a mivel foglalkozol – mi a hobbid – mióta vagy egyedül – szeretsz-e utazni témáknál.

Szóval mennyit láttál a másikból? Szinte semmit.
Olyan, mint egy frissen érkezett, bontatlan postai csomag, csak a feladó és a címzett szerepel rajta. A csomagolásból próbálod kibogozni, honnan jött és mi lehet benne.
Csupán egy-két adatot tudsz a másikról, de a személyiségéből még nem láttál semmit, úgy alakítás ki képet róla.

Nem tudod, hogy mennyire őszinte, becsületes, szorgalmas, ambiciózus. Nem tudod mennyire bánna veled jól, támogatna-e a céljaidban, mennyire fogadna el és éreznéd magadat biztonságban mellette.
Azt sem tudod, hogy vajon hozna-e neked kávét reggel az ágyba, beöltözne-e veled az álarcos bálba, hogyan szeret utazni, előre tervez-e vagy spontánul belecsap mindenbe.
Nem tudod, hogy mire büszke az életében, hogy együtt mi mindere lennétek képesek, veszekedés után jó lenne-e a békülős szex.
Azt sem sejtheted, hogy milyen intellektuális vitáitok lennének, amit írtóra élveznétek, mikulásra csempészne-e titokban valamit a piszkosan hagyott csizmádba, főzne-e teát neked, amikor beteg vagy és mesélne-e vicceket, hogy felvidítson egy fárasztó nap után. Vajon betakargatna-e, és hagyna-e álomba merülni esténként a kanapén vagy ott ülne-e az első sorban a következő bemutatódon.

Sokan már itt lezártok, mert nem láttad mindezt a sok mindent, mert nem volt tér és idő, hogy megmutatkozzon a másik, ki se csomagoltad azt a csomagot, csak kidobtad a kukába, mert egyszerű barna csomagolópapírban volt.

A második randi egészen hasonló tud lenni az elsőhöz, mégpedig azért, mert ha újra találkoztok, akkor a „talán elindult valami” érzés van benned.
Újra bekapcsol az izgalom hogy, “mi van, ha ő az igazi” vagy a “szimpatikus, de ránézésre nem tökéletes, lehet, hogy elrontom az életemet” félelem.

Talán itt már tudtok másról is beszélgetni, talán már van egy benyomásod a másikról, de ez még mindig nem az igazi.

A harmadik-negyedik randin juttok túl az első izgalmon és kezdtek el majd érdemben beszélgetni egymással, onnantól indul igazán az ismerkedés, akkor kerülhetnek elő a mélyebb témák, akkor mersz már a vágyaidról, félelmeidről beszélni a másiknak.

Vagy nem.
Mert nem szoktál, mert nem tudod, hogy kellene elkezdeni, mert félsz tőle, mert félsz kiadni magadat, mert megsérültél már.
Csak azt veszed észre, hogy nem mélyül a dolog, nem jutunk tovább, nem érzed a csít és ráfogod, hogy felszínes volt a másik és már dobod is. A hanyadikat is egymás után?

Vagy nem foglalkozol ilyesmikkel, mert annyira vonzó a másik, kit érdekel, majd megoldjuk később, és különben is harmadik randi, ilyenkor már szexelni kell. Amúgy is, már régen volt valakid, beleugrasz a kapcsolatba gyorsan.

Nagyjából így néznek ki az első találkozók, szóval: NEM, nem elég egyszer találkozni, többször kell, legalább 3-4 alkalommal.

Közben pedig figyeld őt és figyeld magadat.
Mennyit és mit árul el magáról? Kellemesen érzed-e magad vele? Tudod-e, ha azt mondta, holnap este 7h, akkor az az lesz?
Figyelmesen hallgat-e, biztat, elfogadja-e, ha más véleményen vagytok, kérdez-és rólad, szívesen mesélsz-e magadról, jól esik-e, ha közeledik, eszedbe jut-e a következő találkozásig?
És kémiáról még mindig nem beszélünk, mert az majd csak ezután jön szóba vagy hozzá magával az ismeretség. A kémiát, ami nem csak egyszerű vàgy, és nem csupán a másik testének, hanem a lényének szól.

Ahhoz idő kell, de hidd el, megjön az is, ha hagysz teret és időt kibontakozni a kapcsolatnak.

Ha úgy érzed, jól jönne egy kis segítség a társkereséshez, keress bátran, egyéni üléseken tudunk személyre szabottan foglalkozni vele.

Szeretettel,
Bilics Tímea, Önismereti mentor – a tudatos társkeresés szakértője

Photo by Alexander Krivitskiy on Unsplash

 

A testérzetek szerepe az önismereti munkában

Nemégiben írtam arról, hogy az önismereti munkában az első lépés mindig annak tudatosítása, hogy hogy is vagy igazán, mi van benned? Milyen érzéseid vannak adott pillanatban?
Milyen testérzeteid vannak, amikor valamilyen érzelem áthalad rajtad?

Kisgyermek korunkban még nincs önkontrollunk és kifejezzük minden érzésünket. Sírunk, toporzékolunk vagy épp nagyon örülünk. Ahogy felnőtté válunk, megtanulunk „viselkedni”, elnyomjuk őket. Olyannyira, hogy aztán már be sem tudjuk azonosítani, sőt a gondolatainkkal próbáljuk felülírni őket és megmagyarázni magunknak, hogy jól vagyunk, amikor nem.

Fontos elkülöníteni az érzéseinket is a gondolatainktól, meglepődnétek, ez mennyire nem természetes. Amikor az üléseinken a társkeresés kapcsán szóba jön egy-egy téma,  tíz emberből talán kettő tudja elkülöníteni őket.
Egy példa egy ilyen beszélgetésre:

Kérdés: „Ha belegondolsz abba, hogy esetleg nem lesz társad, az milyen érzés?
”Válasz: „Azt éreztem, hogy az nem lenne jó, ezt nem tudom elfogadni.”
Ha jobban megnézed ezt a mondatot, nem az érzelmekről szól, csupán a szóhasználat utal erre, mintha az lenne.

Különböző tanítások 4-6  alapérzelemről beszélnek és lényegében mindent amit a hétköznapokban érzelemnek nevezünk, ezekre vezetnek vissza. A 4, ami mindegyikben közös: öröm, harag félelem, szomorúság. De több tanítás szerint ide tartozik a szeret is, és némelyek az undort vagy a meglepettséget is ide sorolják.

Tanulmányaim során egyik legjobb példa a féltékenység volt ennek szemléltetésére. Amikor megjelenik bennünk a féltékenység érzése, az elménk szüntelen agyalásba kezd, felméri az opciókat, magyarázatokat, megoldást keres vagy éppen bosszút forral. Ám a féltékenység mögött valójában a félelmet, a szomorúságot és a haragot találjuk, mint a negatív alapérzelmeket.

Ha ilyenkor kimondod, hogy „félek” vagy „szomorú vagyok”, akkor azonnal más irányba indul az elméd, nem a végtelen köreire. Egyrészt részvétet tudsz érezni önmagaddal, át tudod élni a valós érzéseidet, másrészt pillanatnyi megnyugvást ad.

A különböző érzelmeink biokémiai folyamatokat indítanak el a testünkben, amire  test is reagál, például befeszülnek az izmaink vagy más fiziológiai folyamatok indulnak el bennünk. Gondolj csak arra, amikor izgulsz és nehezen veszed a levegőt vagy izzadni kezdesz, esetleg reszket a lábad félelmedben.

Az érzelmekre való testi reakciók evolúciósan azért alakultak ki, hogy arra késztessenek bennünket, hogy megoldjunk egy-egy helyzetet. Például, ha mérges vagy valakire (harag), akkor legszívesebben jól fejbe kólintanád vagy belerúgnál. Evolúciósan ez azért van, mert ilyenkor meg kell védeni magadat vagy pedig egy akadályt kell elhárítanod az utadból. Amikor valakit szeretsz, akkor pedig csupa kellemes érzés tölt el, ellazul a tested, ilyen állapotban tudsz jól kapcsolódni másokkal. A félelem pedig lebénít, emlékezz csak arra, amikor az állatok megmervednek, amikor egy rájuk veszélyes ragadozó van a közelben, hátha nem veszi észre őket vagy éppen az adrenalin löket hatására sokkal gyorsabban vagy messzebre tudnak futni, mint egyébként képesek lennének.

Egy bizonyos érzelem mindig ugyanúgy jelenik meg a testünkben, ugyanazokkal a tünetekkel, így ez alapján könnyen beazonosíthatjuk őket.
Ez pedig azért hasznos, mert ha valóban be tudjuk azonosítani az érzelmet vagyis ha tudatosak vagyunk rájuk akkor kezdődhet el az azokkal való munka.

Figyeld meg, amikor pozitív érzéseid vannak, akkor a szíved körül érzel egy kiáradó, meleg bizsergető érzést. Gondolj bele, hogy az ÖRÖMöt képileg is leginkább kitárt karokkal szokták megjeleníteni.

Amikor SZOMORÚ vagy ugyanúgy a mellkasodban érzed majd, mintha egy nagy súly nehezedne rá, az egész tested valahogy nehézzé válik, le kell ülnöd vagy feküdnöd, legszívesebben összekucorodnál icipicire.

Amikor FÉLSZ, akkor a alhasadban jelenik meg egy ideges érzés és az egész tested be tud feszülni.
A HARAGOT pedig a has felső részén érzheted, ilyenkor lehet, hogy a kezeid is automatikusan ökölbe szorulnak. Ez utóbbit a legnehezebb beazonosítani, mert a kultúránkban a haragot nagyon elnyomjuk magunkban.

Sok érzelem feldolgozása segítő folyamatban szakember segítségével tud megtörténni, de te magad is le tudod kezdeni otthon a beazonosításunkat, ezzel már sokat léptél előre a gyógyulás útján. Figyeld meg, hol jelentkezik az érzés benned, azonosítsd be és mondd ki hangosan, már ez is segíteni tud egy picit.

Amit otthon is megtehetsz ezen felül: ha például harag van benned, akkor kimehetsz valahova egy nagyot kiabálni, úgy igazán, tüdőből. Barátnőimmel korábban többször csináltuk, nagyon felszabadító tud lenni. Bokszolhatsz párnába is.
Amikor félsz és érzed, hogy merevednek az izmaid, próbáld a figyelmedet elterelni bármily apró dologgal, vagy lélegezz nagyokat, mozdítsd meg a testedet, végtagajidat, az segít oldani a merevséget.

És ne feledkezzünk meg a pozitív érzelmekről sem, azokat épp olyan fontos felismerni és tudatosítani, szóval azokat is mondd ki jó hangosan, majd engedd át magad az érzésnek.

Ha ebben a témakörben segítségre szorulsz, keress bátran, egyéni üléseken tudunk személyre szabottan foglalkozni vele.

Szeretettel,
Bilics Tímea, Önismereti mentor – a tudatos társkeresés szakértője

Photo by Alexander Krivitskiy on Unsplash

 

Kulcsrakész szerelem

Számtalan párkapcsolatnak vagyok tanúja. Vannak köztük jók, boldogok, de rosszak és boldogtalanok is, sőt olyan is, amit egyáltalán nem hívnék párkapcsolatnak.

A hozzám segítségért forduló társkeresők egyik legnagyobb félelme, hogy rosszul választanak. Hogy akit választanak, nem lesz tökéletes vagy kompromisszumokat kell kötni. Attól tartanak, hogy az évek óta tartó várakozás után mégsem lesznek boldogok, csöbörből vödörbe, a magányból a társas magányba vagy egy rossz kapcsolatba kerülnek és hiába volt a várakozás és gondos válogatás.


A mesékben a hercegkisasszony és az ő hercege a fehér lovon, egymásra találnak, egybekelnek, majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Valami ilyesmire vágyunk mi is.

 

Úgy érezzük igazán megérdemeljük már a herceget vagy rátalálhatnánk már a hercegnőnkre.
Ám, ha jobban megnézzük a meséket, azok nem úgy kezdődnek, hogy királyfi lement hétvégén a buliba és ott megismerkedett Hamupipőkével vagy jobbra húzta a Tinderen és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

A mesék, amik, mind tudjuk, mély szimbolikát takarnak, úgy szólnak, hogy a főhős különböző megpróbáltatásokon megy keresztül megküzd a mátkájáért, utána lehetnek egymáséi. A hősnő nem írogat rá a lovagra a chaten, nem küld neki szexi fotókat, hanem legfeljebb megrebbenti a pilláit az udvari bálon, utána pedig várja, hogy a lovag megkeresse és megmentse őt.
Mindkét nemnek megvan a szerepe és az útja a mesékben, gyakorlatilag emberi fejlődéstörténeteknek vagyunk tanúi.


A királyfival útközben találkozunk és nem az útja végén. Nem a hőssel találkozunk, hanem a vándorral, aki a saját történetét éli, megy előre, megküzd az ellenséggel és közben egyre fejlődik, mintegy transzformálódik.

Hamupipőkével is akkor találkozunk a mesében, amikor cselédként a lencsét válogatja, nem a fényes estélyen, ahol báli ruha és üvegcipellő ékesíti.

 

Amikor a mesehősök egymásra találnak, emlékezzetek, nem lehetnek egymáséi rögtön, meg kell küzdeni egymásért és a kapcsolatukért. A délceg királyfinak meg kell találnia az elhagyott topánka gazdáját, Hófehérkét valahogy életre kell kelteni a mérgezett almától, Aranyhajat ki kell szabadítani a toronyból, Csipkerózsikáért át kell verekedni a rózsasövényen és még Shreknek is meg kell küzdeni Fionáért.

Pontosan így működik ez a modern világban is. A másikkal az életútja egy pontján találkozunk, nem a végén. Az út közepén, ahol még csiszolatlan gyémánt, ahol van még fejlődni valója, ahol még nem történt meg a transzformáció, ahol nem tökéletes.

Manapság nem sárkányokat és gonosz boszorkányokat kell legyőzni, hanem más jellegű akadályokat állít elénk az élet, de a transzformáció ugyanúgy az egymás felé vezető úton megy végbe, míg éretté válunk egymásra és beérik a kapcsolatunk.

Legtöbb társkereső azonban rögtön a mese végére, a boldogan-éltek-amíg-meg-nem-haltakhoz akar ugrani. Nincs türelem kivárni, amíg a vándorból királyfi lesz és amíg Hamupipőkéből hercegnő válik.


Kulcsrakész szerelmet keresünk. Instantot. Meglátom, megszeretem, jöhet a boldogan-éltek-amíg-meg-nem-haltak.

 

Tanulhatnánk azonban a mesékből. A másik legtöbbször nincsen készen, nem tökéletes, mint ahogy magunk sem vagyunk azok. Úton vagyunk és folyamatosan fejlődünk, együtt és külön-külön is.

Kulcsrekész szerelem és kapcsolat nem létzik. A boldogság és megelégedettség pedig nem magától születik, hanem a megpróbáltatásokon át jut el hozzá az ember.

Sokszor túl hamar kívánunk valamit, aminek még nem jött el az ideje.
Nem kell, hogy valaki tizenévesen már tudja, mire vágyik az életben.
Nem kell, hogy huszonévesen már fényes karrierje és kiforrott személyisége legyen.
Nem kell, hogy harminc körül már berendezett, hitelmentes lakása legyen. És nem kell hogy csupa bölcs döntéseket hozzon az ember.
Nem kell, hogy negyvenesen már tökéletes legyen, a nyugdíjra is meglegyen az előtakarékosság. És főként nem kell lehúzni a redőnyt, hosszú még az élet.

És ugyanígy nem kell, hogy a választottad tökéletes legyen, és nem kell dönteni a kapcsolat jövőjéről már a legelején.
Nem kell eldöntened egy, kettő vagy három hónap után, főleg nem az első vagy a második randin, hogy ő lesz-e az igazi, vele akarod-e leélni az életed.
Egy kapcsolat kialakulásához és a döntéshez, hogy együtt éljük le az életünket, legalább egy év kell. Szóval, ne siess, hanem tapasztalj és figyelj!


Adj időt magadnak, neki és a kapcsolatotoknak, ismerd meg a másikat.

 

Ne küldd el már az elején azért, mert csak hetvenvalahány százalékban passzol a megálmodott képbe.

Tapasztald meg a másikat különböző helyzetekben, figyeld meg, hogy vagy te a társaságában, mit ad neked, várod-e a találkozót. Meséld el, ami számodra fontos, beszéljétek át, együtt hogyan tudtok közös megoldásokat találni. Lehet a többi huszon-százalékot együtt fejlőditek majd meg, amire Igazinak fogod őt érezni.

Ha pedig fejlődésre szorul a másik és te éppen abban a dologban már előrébb tartasz, segítsd őt, figyeld, és leld benne örömödet, ahogy napról napra, hétről hétre nyílik és halad. Jusson eszedbe, hogy valószínűleg te sem vagy száz százalékban az, akit ő várt, neked is fejlődnöd kell sok területen.

Az életben mindennek megvan a rendje és az ideje, az életkorok hozzák magukkal az aktuális kihívásokat, amiket egymást szeretve, egymást támogatva lehet megugrani, megfejlődni. Az élet pedig nem más, mint folyamatos változás és fejlődés. Tanuljuk meg élvezni az életkorok sajátosságait, a közös kihívásokat. Nem kell siettetni, ne akard hamarjában, múlik az magától is.
Milyen szép a magyar nyelv, azt mondjuk erre: ne hamarkodd el!

Mindig lesz számtalan olyan dolog, amit meg lehet egyedül is fejlődni, de lesz olyan is, amit csak együtt tudtok. Csak együtt nyomhatjátok meg a csengőt az Édenkert kapuján. Az viszont magasan van, csak egymást segítve, egymásra támaszkodva tudtok odáig felérni.

Szeretettel,
Timi

Nyitva hagyott ajtók & lezáratlan szerelemek

Megérkezni vágysz, a STOP táblára az újabb és újabb kereszteződések és a kanyarok helyett.

Az otthonra, az együttre, a közösre, a „boldogan életek, amig meg nem haltak”-ra.

A közös reggelekre, az ágyban kávéra, a másik párnán a szuszogásra.

A „Jó reggelt Drágám”-ra, a közös tervekre, a közös hétköznapokra, pici talpakra és nagy kacajokra, a közös

karácsonyi készülődésre és fa díszítésre.

 

Sorra ismerkedsz és próbálkozol, mégis minden kapcsolatod csődbe megy? Próbálsz

változni és változtatni, mégis minden hasztalan? Hallgattál már a szívedre, hallgattál

már az eszedre, mégsem találod az Igazit, a nagy Ő-t, a lélektársad? Elfáradtál és

nem tudod mitévő légy? 

Attól tartasz, magányos szingli maradsz egész életedben?

Vajon honnan ismered fel a nagy Ő-t? Mi kell ahhoz, hogy ne fogj annyit mellé?

 

Gyere, nézzünk rá erre a párkeresősdire együtt. Nézzük át, mi lehet amögött, hogy annyira húzódik a társad megérkezése. 

AZ ELVÁRÁSLISTA
Legtöbben egy olyan listával álltok neki a párkeresésnek, amit hosszan taglalja a másik fél vágyott tulajdonságait. Magas legyen, jóképű, diplomás, rajta van hogy mit szeressen, hogyan viselkedjen, mennyit keressen. A csalódások folytán olyasmi is bekerül, hogy komoly kapcsolatot keressen, ne legyen féltékeny, figyeljen rám, stb. 
Sorra jönnek a jelöltek, akik megfelelnek a pontoknak, mégse jó egyik sem, és nem vagy boldog. 
Azt gondolom, alapvetően magával a listával van baj és jobb lenne sutba dobni az egészet. Észrevetted már, hogy az a másik emberről szól és nem rólad? Vagyis nem arról szól, hogy Te mitől vagy boldog? Hogy mi az, amitől jól érzed magad egy kapcsolatban? 
Egész biztosan nem attól, hogy a másik 185 cm magas vagy diplomája van. Attól még lehet egy érzelmileg éretlen, önző ember és egy alacsonyabb, kevésbe iskolàzott ember is lehet intelligens. Sokan mégis továbbra is így próbálják megtalálni az nagy Ő-t.

A KÉMIA
A másik hiba, amikor csak a kémiát nézzük, ami ugye általában a külsőségeken alapul. Aki tetszik és vonz, abba rögtön belelátod a királyfit, a lélektársat, az Igazit. 
Fontos látni, hogy sokan olyannyira ki vagytok éhezve a szeretetre, hogy rögtön bedőltök, és kapcsolatot is kezdtek anélkül, hogy végig gondolnátok, jó-e ez nektek. Ebből lesznek a nagy csalódások és szívzárások, mert a delikvens nagyon messze van attól, ami egy komoly kapcsolatban elvárható lenne. Ne értsd félre, kémia az kell, de picit gondolkodj, mielőtt egy kedves szempár láttán egyből belevetnéd magad a sűrűjébe.

TÚL GYORSAN KEZDTEK KAPCSOLATOT
Bár vannak ellenpéldák és egy-éjszakás kalandokból is alakulnak életre szóló kapcsolatok, azt gondolom, azért ez a ritkább, illetve ez is visszavezethető az előbbi pontra. A mai rohanó világban nem hagytok időt az ismerkedésre, ez viszont értékes évekbe kerülhet.

AZT VÁROD, HOGY A MÁSIK TEGYEN BOLDOGGÁ
A másikra sokan hatalmas terhet teszek azáltal, hogy tőle várják a testi-lelki boldogságot. Fontos, hogy a másik szeressen, tiszteljen, járjon a kedvemben, szeretgessen. Viszont a párod nem azért van ott, hogy Téged minden jóval ellásson. Nem kiszolgáló személyzet, nem támaszték, hanem egy másik emberi lény, ugyanolyan testi-lelki-érzelmi igényekkel. A saját boldogságodért Te magad vagy a felelős és egy párkapcsolatban ez jó esetben adok-kapok lesz, ahol mindkettőtök számára fontos a párotok jólléte és hogy örömet okozzatok egymásnak.

ÜZLETET CSINÁLSZ A KAPCSOLATBÓL
Az adok-kapok-at szó szerint is érted és semmivel sem vagy hajlandó többet beletenni a kapcsolatba mint amennyit a másik. Folyton azon gondolkodsz, hogy neki még mit kellene tennie, ha Te tettél egy gesztust. Sőt, lehetőleg, Ő lépjen először, és akkor majd Te is. 

HOGYAN ISMEREM FEL A NAGY Ő-T?

A legfontosabb, hogy magadra figyelj. A valós igényeidre, ne a listádra és a mások által elvártakra, csak magadnak akarj megfelelni. Ez a Te életed, a Te boldogságod, vedd kezedbe a dolgokat, úgy, ahogy az neked jó! 

A nagy Ő az lesz, aki mellett, szeretve, kiegyensúlyozottan és biztonságban érzed magad. Ahol nincs kérdés, hogy szeret vagy nem szeret, ahol békés a jelen és ahol derűsen és bizakodva nézel a jövőbe. Az alábbi tanácsok segítenek abban, hogy felismerd az igazi társad, ha végre szembe jön. Persze ő sem lesz tökéletes, de a lentiek segítenek abban is, hogy elmélyüljön és tartalmassá váljon a kapcsolatotok.

SZÓVAL MIT TEGYÉL?

LASSÍTS! 
Ismerd meg a másikat, mielőtt odadobnád magad.
Mielőtt elővennétek a szokásos indokokat, hogy azt hiszi a férfi, hogy szívatom vagy ha nem adom oda magam, elviszi más, fontos tisztázni a következőt: 
Ha ezért továbbáll, akkor menjen is, mert akkor nem Téged keres csak valakit, akivel könnyed estéket tölthet együtt. 
A másik fontos dolog, hogy ez nem egy taktika és nem arról szól, hogy próbára teszem a másikat, meddig bírja cérnával. Ez rólad szól. 
Arról, hogy magadnak adsz időt és esélyt, hogy megismerd a másikat, mielőtt eldöntenéd, hogy kapcsolatot kezdesz-e vele és megint kidobnál hónapokat vagy éveket a kukába. 
Beszélgessetek minél többet és figyeld meg, hogy érzed magad a társaságában! Úgy érzed, figyel rád? Érdeklik a gondolataid, az érzéseid, a múltad, a terveid? Kérdez-e egyáltalán vagy csak ő beszél folyton? Tekintettel van-e rád? Érdekli-e ha fáradt vagy, ha mozi helyet sétálnál, ha épp nem érsz rá, mert más programod van?
Fesztelen vagy a társaságában és nagyokat nevettek, komolyan beszélgettek vagy kínosan feszengsz vajon tökéletes-e a frizurád és csak a felszínen maradtok?

 

KÉSZÍTS LISTÁT!
Ezúttal arról, hogy szeretnéd magad érezni a leendő társad társaságában, mi az, ami boldoggá tesz. Válaszd ki, mi az az öt dolog, ami nélkül nem tudod leképzelni, hogy boldog lesz a párkapcsolatod! Az összes többiben lehet kompromisszumot kötni. Ha valakivel randizol, nézd át ezt a rövidke listát, vajon tényleg úgy érzed-e magad a társaságában, mint amire vágysz egy kapcsolatban.
Mi van ezen a listán? 

TE MIT TESZEL BELE A KAPCSOLATBA?
Azon gondolkodj el, hogy Te miben vagy jó, milyen értéket tudsz beletenni egy kapcsolatba, mivel tudsz adni vagy örömet okozni a másiknak. Pl. ha jó vagy a meghallgatásban, akkor tudsz neki igaz értő figyelmet adni.
Azt is gondold át, hogy ami neked jól esik, az minden bizonnyal neki is. Hogy tudod a társadnak is megadni azt az érzést? Ha ez számodra fontos, a másiknak is az lesz.

SZERETETNYELVEK
Ha még nem olvastál róla, ismerd meg a szeretetnyelveket. Minden ember másképp fejezi ki a szeretetét és más-más jelekből érzi, hogy szeretve van. Lehet, hogy Te szereted a magad módján, de az ő szeretetnyelve más, így ő abból nem ért. 
Következő cikkemben erről beszélünk majd bővebben.

ADJ!
Adj szeretetből, önzetlenül, minél többet egészen addig, ameddig jól esik neked és úgy érzed, megéri! Ne hallgass a barátnőkre, akik azt mondják több, vagy más jár neked. Ők nem látnak bele a kapcsolatba, nem ismerik a részleteket és nem tudják, mit kapsz tőle. Amíg számodra ez rendben van, addig adj és ne nézd, hogy a másik mennyit ad vissza. Szeresd őt és járj a kedvében. Lehet, ettől ő is megnyílik és megjön a kedve ahhoz, hogy ő is a kedvedben járjon. 

Természetesen a fentieknek van mértéke. Nem mondom, hogy hónapokig randizz, mielőtt megosztanád a másikkal az ágyad, és azt sem, hogy ha ő sokadik alkalom után sem viszonozza a szeretetet és figyelmet, akkor is maradj a kapcsolatban. A mérték megállapítása tőled függ.

Kívánok neked eredményes társkeresést! 🙂

Szeretettel várlak egyéni coaching foglalkozásokon, ha jól jönne egy kis biztatás és támogatás.

Szeretettel,

Bilics Tímea – Szingli & Life Coach