Sokan érzik úgy, hogy bár sok helyre eljárnak ismerkedni, sok emberrel találkoznak és próbálkoznak társat találni, valahogy mégis a barát zónába kerülnek folyton a végén. Ha abból indulunk ki, hogy minden belőlünk indul ki és a környezetünk arra reagál, akkor bizony belül, magadban kell keresni ennek a nyitját.

Tapasztalatom szerint többségében ez a két dolog állhat a hátterében:

1.FÉLELMEK
Lehet-e olyan dolog a háttérben, ami miatt bár nagyon vágysz a párkapcsolatra, mégis távol tartod magadtól?

Lehet ez egy ex, aki után még vágyódsz és nehezen tudsz újra nyitni. Talán el sem tudod képzelni, hogy más hozzád érjen, megcsókoljon vagy az ágyadba bújjon.

Lehet ez a gyermekvállalástól való félelem vagy ha azt gondolod, fel kell adnod önmagadat, a függetlenségedet, elveszíted az önállóságodat egy másik fél mellett, le kell mondanod a kedvteléseidről, szabadidődről. Ha már volt ilyen tapasztalatod vagy a környezetedben ilyesmit látsz pl. kisgyerekes, hullafáradt anyukák, párkapcsolatba beszűkült ismerősök, rossz párkapcsolatok, jó eséllyel ilyen félelmek vannak benned.

Lehet attól tartasz, hogy egy férfi majd domináns lesz vagy a nő anyagilag kihasznál téged.

Ha az előző kapcsolatodban a másik megcsalt, átvert, elhagyott és te azt nagyon megszenvedted, ha esetleg abuzáltak korábban, vagy otthon volt bántalmazás a családban, az is mind-mind ilyen tényező lehet.

A sort még folytathatnánk bőven. Ezekben az esetekben, igaz tudattalanul, de inkább elkerülöd a valódi kapcsolatot valahogyan. Az elménk nagy művész ebben és hihetetlenül kreatív, hogy megtalálja a módját. Mindezeket szakember segítségével tudod feltárni és megdolgozni, egyedül nem annyira lehet.

2. MAGAD IS BARÁTKÉNT KÖZELEDSZ
Tapasztalatom szerint a legtöbb ember, aki barát zónába kerül folyton, egyszerűen azért kerül oda, mert pont úgy viselkedik. És hogy miért? Mert nem hisz magában, hogy ő is kellhet, nem hiszi el, hogy csinos, kívánatos, elég jó. Ezért automatikusan barát státuszból indítja a kapcsolatot, nem nőként vagy férfiként. Elhaverkodik, elpoénkodik, de nem igazán flörtöl vagy udvarol. A másikat kávéra, bambira hívja, nem randira. Úgy tesz mintha, de elkeni a dolgokat, nem nevezi a nevén, nem mutatja ki egyértelműen a közeledési szándékát. Nem randira hívj a másikat, csak együtt lógni, de reméli, hogy majd valahogy kialakul., hogy majd idővel át tud alakulni a kapcsolat. Ezzel az elképzeléssel az a baj, hogy ha te barátként indulsz bele a kapcsolatba és úgy közeledsz, ő ezt veszi le jelként és pont abba a kategóriába fog téged betenni és onnantól másfelé indul a kapcsolatotok, mint ha potenciális társjelölt lennél. Más a téma, más a helyszín, másképp készül a másik. Ha már veled beszélni meg a nő- vagy pasi ügyeit, akkor abból már nemigen lesz párkapcsolat.

Szóval mit tehetsz? Pár dolgon tudsz változtatni:

ÖNBIZALOM
Ezene akár te magad is tudsz dolgozni, változtatni. Elhiszed vajon azt, hogy te is kellesz? Bele mersz nézni a másik szemébe, beszélgetést tudsz kezdeményezni vagy a sarokban az esélytelen nyugalmával vagy a régi ismerősökkel ücsörögsz egész este? Ha ezeket veszed észre magadon, akkor keresd meg a módját annak, hogy növekedni tudjál benne.

FÉRFIAS ÉS NŐIES FELLÉPÉS
Nőként tanulj meg visszahúzódni, ne akarj mindent egyedül megoldani és irányítani. Fogadd el a segítséget, sőt, kérheted is, engedj teret a férfinak. Nem kell nebántsvirágnak lenni, de ha van férfi a közelben engedd érvényesülni. Hallgasd meg őt, mosolyogj, légy kedves vele, légy bájos, nőies, ne hangos, harcos amazon.
Férfiként pedig légy határozott (nem domináns), szólítsd meg  a nőt, lépj, javasolj programot, udvarolj, nyisd ki az ajtót és igen, vigyél virágot, még ha haszontalannak tűnik is.

ÖLTÖZKÖDÉS
Férfias és nőies öltözködés. Bár nem a külső kell, hogy domináljon, de azért az is fontos a társkeresés során. Állj a tükör elé és nézz végig magadon nagyon őszintén: mennyire ápolt, rendezett a külsőd, a frizurád, mennyire lehet vonzó vajon a másik nemnek? Ha te a másik nem helyébe lennél, ilyen embert választanál? Nőként nézz ki nőként, ne nadrágot és pulcsit hordj folyton sport vagy lapos cipővel. A férfiak nőket keresnek, hordj nőies ruhákat, szoknyát, bátran hordj színeket, néhány ékszert, szép cipőket, sminket, legyen rendben a hajad és a körmöd. Egy szakkönyvben évekkel ezelőtt azt olvastam, annál jobban tetszik a nő a férfinak, minél jobban különbözik tőle külsőleg. Ebben sok igazság van.

Férfiként pedig nézd meg, mennyire vagy ápolt? A nők magára adó, ápolt férfit keresnek. Nézd meg, nem slampos-e vagy kinyúlt, csupa barna-szürke-kék minden ruhád? Le van vágva rendszeresen a hajad, borotválkozol, hordasz inget, mikor cserélted utoljára a ruhatáradat? Felejtsd el a régi, de kényelme darabokat és a sportos öltözéket, ha ismerkedni szeretnél, ott ingnek vagy minimum gallérs pólónak van helye és hordj világos és élénk színeket is.

UDVARLÁS és FLÖRT
Leginkább ez fog segíteni neked kilépni a barát státuszból. Tedd egyértelművé a dolgokat, randira hívd a másikat és ne sétálni. Férfiként kísérd haza, hívd meg egy italra, segítsd le a kabátját, férfiként légy jelen. Bókolj, finoman flörtölj, ha a másik tényleg tetszik, ne üsd el haveri poénokkal, ne más férfiakról szóljanak a bókok és a flört, ne az exekről beszéljetek, hanem saját magatokról (NEM: Ma biztosan sokan megnéznek majd, csinos vagy, IGEN: Csinos vagy ma este, nagyon teszel).

Nőként sokszor érezzük úgy, hogy ha flörtölünk, azzal egyből felkínálkozunk, ezért a mai nők többségükben keveset flörtölnek. Ez nem így van, a finom flört felpezsdíti, izgalmassá teszi a folyamatot, élj vele (nem a csikicsuki és a másik érzelmi hullámvasútba rakása). Továbbá te se beszélj az exekről, éppen futó férfiakról, randikról.

FIZIKAI VONZALOM
Ez az, amit nem lehet megerőszakolni, de tudtad-e, hogy ez nem csak elsőre, hanem idővel is kialakulhat, amikor megismered a másik embert? Sokan túl hamar leírjuk a másikat. Ha ő nem is potenciális társjelöltként néz rád éppen, te akkor se menj át barátba, maradj nőies, férfias, ki tudja mit hoz még az élet.

Szeretettel,
Bilics Tímea – Önismereti mentor, társkeresési szakértő

Vajon helyet kell hagyni a társnak, hogy megérkezhessen? Érdemes rá készülni időben és térben? Érdemes már két személyre berendezni az otthonunkat? Vagy ha érkezik, úgyis úgy fogjuk alakítani az életünket, hogy beleférjen?Gyakori kérdések a társkeresőkben  és ellentétes véleményeket hallani mindenfele. Úgy látom, mindkettő igaz lehet, tehát ha megérkezik a társ, helyet szorítunk majd neki. Ugyanakkor azt már előtte érdemes elkezdeni. A szándékunk egyik eszköze, szimbóluma lehet az, ha az otthonunkban is helyet csinálunk neki: két főre ágyazunk, helyet készítünk a szekrényben és az étkezőasztalnál.

Önmagában szép gesztus és arra való, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy ebben a folyamatban vagyunk benne éppen. Azonban ez csak a szándékunk kifejeződése. Az emlékeztetőn túl csupán a gyermekkori és a korai társadalmak mágikus világképe köszön vissza benne. Ha megteszem ezt, akkor megtörténik az. Ha esőtáncot járok, süss fel napot éneklek, ha imádkozom az istenekhez a jó termésért, akkor bekövetkezik az, amire vágyom. Ám semmiképpen nem lebecsülendő, ezek a szimbólumok jelen vannak a mindennapjainkban és hittel, erővel, kitartással gazdagítanak bennünket.

 

Sokkal fontosabb része a dolognak az, hogy az életünkbe időben is beférjen a társ. Persze, szorítunk neki majd helyet, szánunk rá majd időt. De ha folyton dolgozunk, másokról gondoskodunk, akkor félő, hogy nem lesz arra idő, energia és alkalom, amikor is konkrétan össze tudunk találkozni vele. Pláne nem arra, hogy rendszeres elfoglaltság keretében felépítsünk egy kapcsolatot.

Sokan gondolják úgy, erről írtam már erről korábban is, hogy ha megérkezik a társuk, az majd úgymond betagozódik az életük és idejükben fennmaradó lukakba. Mondjuk van kedd és  péntek esténként 2-2 órám, na majd akkor, majd oda beszorítom. Ez alapból hibás elképzelés, ami nem veszi figyelembe a másik embert. Mi van, ha ő éppen hétfőn, szerdán és szombaton ér rá?

Figyeljük csak meg a szót, amit sokszor használunk „ helyet vagy időt szorítunk”. Ha képileg nézem ennek a szónak a jelentését, azt jelenti, hogy az amúgy is zsúfolt helyet vagy időbeosztást még jobban összenyomom, még kiszuszakolok egy kis helyet vagy időt belőle. Ilyenkor a fizikai törvényei szerint nagy lesz az ellennyomás, azaz a sok teendő és munka majd folyton a fejünk fölött lebeg, szorongást okozva, amely nagyban csökkentheti az együttlét élvezeti értékét, a jelenben levést és a belefeledkezést. Arról nem is beszélve, ha hulla fáradtan és nyűgösen esünk be egy találkozóra.

Ugyanez a helyzet, amikor időt „szánok” valamire vagy valakire, alapból negatív az energetikája a kifejezések.


Sok esetben a rengeteg teendő és szoros időbeosztás tudattalan elkerülésből származik.


Nem akarjuk, hogy újra megismétlődjön az, amikor valamelyik előző kapcsolatban bántottak, elhagytak, megcsaltak vagy úgy éreztük, alácsúszunk a másiknak, teljes egészeben kiszolgáltuk vagy nem volt kölcsönösség benne, nem kaptam meg a szeretetet és az odafigyelést. Ezért inkább feltöltjük az időt sok-sok kötelességgel, eltereljük a figyelmet a félelmeinkről, egyúttal bebiztosítjuk azt is, hogy ne forduljon újra elő az eset, ne is lehessen hozzánk kapcsolódni.


Másik oka lehet a folytonos bizonyítási vágy – hogy elég jó vagyok, szerethető vagyok, én is érek annyit, mint mások – kínzó gyötrelme, ami egy folytonos mókuskerékbe kényszerít bennünket.

 

Ilyenkor minden alkalmat megragadunk, hogy bizonyítsuk rátermettségünket, hogy segítőkész emberek vagyunk, hogy erkölcsileg maga szinten állunk. Azonban ez egy bizonyos mérték után már csak önmagunknak való bizonyítás, környezetünk nem várja el tőlünk vagy egy idő után visszaélhet vele.

Természetesen mindenkinek vannak életszakaszai, amikor elfoglaltabbak vagyunk. Ám ha ez hosszú évek óta fennáll vagy folyton ismétlődik, érdemes  utánajárni és feloldani magunkban ezeket. Racionális indok mindig lesz arra, hogy éppen miért nem érünk rá, szóval érdemes  résen lenni. Ha azzal vagyunk elfoglalva, hogy védjük magunkat, nehogy megismétlődjön egy korábbi sérelem vagy bizonyítsunk a külvilágban, akkor nem tud társ érkezni hozzánk.

Így első körben az életünkben kell rendet tenni. Nem időt szorítani vagy szánni dolgokra, hanem „időt szentelni”, elsősorban pedig magunkra, a saját életünkre is. Egy folyton elfoglalt, állandó sietésben, kapkodásban élő, feszült arcú és testű, nyúzott, gondolataiban folyton máshol járó emberhez nem lehet kapcsolódni sem térben, sem időben, sem mentálisan, sem érzelmileg.

 

Akkor lesz pozitív kisugárzásom, akkor válok vonzóvá külső szemmel is és akkor tud hozzám kapcsolódni valaki, ha én magam is jól vagyok. Ha időt szenteltem arra, hogy pihenjek és feltöltődjek, ha teret engedtem azoknak a dolgoknak, amik éltetnek, inspirálnak, amikből erőt, energiát, motivációt merítek. Amikor ugyanolyan fontos teendőként kerül fel a munka és kötelességek mellé a listára, hogy elmegyek társaságba, kirándulni, táncolni, sütögetni, társasjátékozni.


És időt szentelek arra is, hogy visszalassuljak, kiszálljak a mókuskerékből vagyis (a párommal kedvenc kifejezésünk) szüttyögjek. Amikor megengedem magamnak, hogy semmit ne csináljak, csak épp, amihez kedvem van. De ha semmihez nincs, az is rendben van. Ücsörgök a kerti padon, céltalanul sétálgatok, gesztenyét, leveleket, szép kavicsokat gyűjtök, elmélyedek a természetben és a szemlélődésben. Bele-beleolvasok könyvekbe, pakolászok otthon, szundítok egyet, újságokat olvasgatok, heverészek stb.
Itt már az önszeretet témaköre is bekúszik a témába. Fontos vagyok magamnak, időt szentelek magamra, arra, hogy jól legyek.

Ehhez a kipihent, feltöltődött énhez lehet aztán mind térben, mind  időben, mind mentálisan és érzelmileg kapcsolódni. Mert nem belül kattog, hanem van arra figyelmi energiája, hogy kapcsolódjon.

Szóval én úgy látom, csináljunk helyet a másiknak fizikálisan az otthonunkban, ha jól esik. Jó emlékeztető arra, hogy várakozom és  az illetve hitet, erőt és kitartást tud hozzáadni a mindennapjainkhoz és a várakozáshoz. Emlékeztet arra is, hogy magamara is figyelni kell. Nem csak fizikálisan, mentálisan, de érzelmileg is, 


Ha olvasnál még a témában figyelmedbe ajánlom ezt a két cikket:
Hogyan növeljem az önbecsülésemet?
Nyitva hagyott ajtók, lezáratlan szerelmek

Ha úgy érzed, jól jönne egy kis segítség az önismereti úton vagy  társkereséshez, keress bátran, egyéni üléseken személyre szabottan tudunk foglalkozni vele.

Szeretettel,

Bilics Tímea, Önismereti mentor – a tudatos társkeresés szakértője

 

 

Az, ahogyan magunkról gondolkodunk, alapvetően befolyásolja az életünket, lehetőségeinket, megéléseinket és sikereinket. Pozitív gondolataink az életünk folyására is pozitív hatással vannak, míg a negatívak éppen fordítva.

 

Azt, ahogyan megéljük magunkat, a képességeinket és a lehetőségeinket a jelen pillanatban, az önbcsülésünk mértéke mutatja, illetve ahogyan a jelenben cselekszünk, az határozza meg a jövőnket.
Az önbecsülés hasonló érzés számomra, mint az ősbizalom. Amikor azt érzed, minden rendben van és bizakodva nézel a jövőbe.

 

Sajnálatos módon manapság rengetegen szenvednek az önbecsülés hiányától, holott nagyságrendekkel boldogabb életet is élhetnének. Az önbecsülésünk mértéke befolyásolja a társkeresést, a karrierünket, a társas kapcsolatokat és még számos más életterületet.
Az alacsony önbecsülésnek nem csak az egyhelyben toporgás, a passzivitás, a számunkra rossz helyzetekbe való beletörődés jelzőlámpája, hanem ugyanúgy az a maximalizmus, a folytonos bizonyítani vágyás, a tökéletesre törekvés is.

Akinek rendben van az önbecsülése, az nem akar tökéletes lenni, nem akar folyton bizonyítani, tudja, hogy ő rendben van. Tudja azt is, hogy emberből van, és így nem hibátlan és tévedhetetlen. Épp ezért a pihenést is megengedi magának és itt már az önszeretet témakörét is érintjük.

Na de nézzük meg, azt, hogyan növelhetnéd az önbecsülésed, mit tehetnél érte?

 

1. ÖNELFOGADÁS

Az önelfogadás nem más, mint az, hogy elfogadom azt, amilyen vagyok. Ez nem ugyanaz, mint hogy tetszik is, inkább arról szól, hogy tudom, hogyan működök, ismerem a múltamat, tudom, milyen a külsőm és nyugtázom azt, hogy ez a kiinduló állapot.
Persze lehet, sőt érdemes is dolgozni azokon a tulajdonságaidon, amin változtatnál, de ne szapuld magad a múltért, azt már úgy sem változtathatod meg, emeld a tekinteted a jövő felé.
Ez picit hasonlít a célmeghatározáshoz. Ha valahova el akarok jutni, az első pont mindig annak meghatározása, hogy most éppen hol vagyok, honnan indulok.

Ha szeretnéd, írd fel a céljaidat és ehhez képest azt, hogy most hol vagy, honnan indulsz. A kettő közötti távolság az, amit majd áthidalsz.

 

2. CÉLTUDATOSSÁG

Erre már el is kezdtünk ráhangolódni az előbbi pontnál. Ez arról szól, hogy legyenek céljaid. Gondold át, mire vágysz, mit szeretnél, ha másképp működne az életedben: milyen párkapcsolatra vágysz, miben szeretnél fejlődni, szeretnél-e munkahelyet váltani vagy új szakmát tanulni, nyaralni menni, egy új sportba belevágni.

Szóval legyen egy célod, ami felé elkezdhetsz lépegetni, fejlődni, dolgozni, cselekedni. Meglátod már maga ez micsoda önbecsülést ad! Azt érzed majd, hogy nem hiábavalóak, hanem értelmet kapnak a mindennapok, minden tart valamilyen irányba. Ez lelkesedést kelt majd benned és azonnal érzed belül, ahogy az energiád mozgásba lendül és máris tennél valamit.

 

3. FELELŐSSÉGVÁLLALÁS

Itt gyakorlatilag arról beszélünk, hogy kezdd el, amit elterveztél, vedd a kezedbe a gyeplőt. Talán ez a legfélelmetesebb lépés, mert rögtön egy sor aggály és félelem merül fel, ami miatt talán el sem mersz indulni, inkább a fiók mélyére rejted a friss tervedet.
Tudom, hogy ez egy picit félelmetes lesz, hisz mindig az, ha valami újba, ismeretlenbe kezdünk, de legtöbbször kiderül, ha megtesszük az első lépést, hogy nem is olyan félelmetes, csak felnagyítottuk a lehetséges negatív kimenetelt.

Ezen úgy tudsz segíteni, ha először felosztod a célodat részcélokra, és először csak az elsőre részcélra koncentrálsz. Máris könnyebb picit. Ma csak az első lépést tedd meg, nem kell többet. És minden nap vagy minden héten csak egy lépést tegyél. Útközben mindig lesz időd gondolkodni a következőn.

 

4. KOMFORTZÓNA

Szokták mondani, hogy a boldogság a komfortzónán kívül van, és ez részben igaz is. Ennek a boldogságnak, amiről itt beszélnek, épp az önbecsülés a magja. Ami abból adódik, hogy kipróbáltál valami újat, és sikerült!
Nem engedted, hogy a félelmeid visszatartsanak, hanem léptél. Nőtt az önbecsülésed, mert beleálltál, mert megcsináltad.
Feszegetted és kitoltad a határaidat, legyen az bármilyen pici dolog. És itt a bármilyen pici dolgot emelném ki. Lépj csak egyet, egy icipicit, egy nyúlfarknyit.

 

5. FEJLŐDÉS

A fejlődés mindennek az alapja és igazából sokszor magától is végbe megy, ha van célod és lelkesedésed. Mert akkor utána olvasol új dolgoknak, megkérdezel mást, hogy csinálta, próbálkozol. Közben is fejlődsz, egy nagyobb szeletet tapasztalsz meg a világból, jobban látod az összefüggéseket.
Ha szeretnél minél gyorsabban haladni, akkor viszont érdemes rásegíteni, olvasni, előadásokat hallgatni (online is rengeteg van) és célirányosan tájékozódni. Napi 5-10 perc is sokat segít, csak legyen rendszeres.


6. ÖSSZHANG

Ami az önbecsülésedre leginkább hatással tud lenni, az az, ha a saját értékeiddel összhangban cselekszel. Vajon melyek a te alap értékeid, amikhez mindig tartod magad, amelyek minden döntésed alapját adják? Talán a őszinteség, a becsület, a nyitottság, a transzparencia, a környezetvédelem, a biztonság?

Gondold át őket. Egész biztosan van olyan emléked, amikor egy nehéz döntés esetében kiálltál a saját értékeid mellett. Emlékszel még,  az milyen érzés volt?

 

7. ÖNFELVÁLLALÁS

Ez saját magad, a véleményed képviselete gyakorlatilag. Amikor elmondod, hogyan vélekedsz, egyet értesz vagy sem az adott dologgal.
Eleinte ez is félelmetes lehet és igazából nincs is arra szükség, hogy te vérre menő vitákat folytass – legtöbbekenek ez jut eszébe arról, hogy vállald a véleményedet.
Fontos azt megkülönböztetni, hogy kinek és mikor. Vannak helyzetek, amikor érdemes, például ha új nézőpontokat tudsz behozni egy beszélgetésbe, eszmecserébe, ha barátok között vagy, vagy a kedveseddel, munkahelyi brainstromingon.
Ám, ha olyan emberekkel vagy együtt, akik hajlíthatatlanok, nem érdemben vitatkoznak vagy beszélgetnek, hanem minősítenek, akkor nem kell behoznod magad és nem kell kitenni magad a túlerővel szemben.
Érdemes ezt is kicsiben elkezdeni, olyan közösségekben, ahol alapérték az elfogadás és az ítélkezésmentesség, például a Tudatos Társkeresők Zárt csoportjában.
Az önfelvállalásra is rá lehet kapni és abban is segít, hogy rendezd a gondolataidat egy-egy témában, sokszor csak akkor krisztályosodik ki bennünk valami, amikor elkezdünk róla beszélni.

 

8. HATÁROK

Semmi nem tudja jobban növelni az önbecsülésedet, mint ha elkezded letenni a határaidat, azaz NEM-et mondasz arra, ami neked nem jó, nem komfortos vagy nem áll összhangban az értékeiddel. Amikor nem csúszol be más alá, nem azért teszel a másik kedvére, mert félsz a következményektől. Ha van átfedés a szándékotok között, akkor vele mész, amíg neked is jó, de csak addig és nem tovább.

Legyen az plusz munka, nyomásgyakorlás, egy kötelező program, amihez nincs kedved vagy olyan csábítás, ami elveszi a figyelmedet a célodról.
Ez nem egyszerű feladat, szükséges hozzá némi kommunikációs gyakorlat is, de gyakorolható, tanulható. Ha te tudod, hogy merre mennél, kitartasz a céljaid mellett és a döntéseidet az értékeiddel összhangban hozod meg, akkor sok ilyen szituáció felkönnyül, sokkal könnyebb lesz meghozni a számodra megfelelő döntéseket és kijelölni a határaidat.

 

9. ADJ IDŐT

Mint mindennek a világban, annak is idő kell, hogy a terved megvalósuljon vagy az önbecsülésed elérjen egy bizonyos szintet, nem megy egyik napról a másikra. A jó hírem viszont az, hogy az önbecsülésed már a legelső lépés megtételénél nő, azt azonnal érzeni fogod és napról napra egy jobban lelkesít majd, ahogyan haladsz az utadon.

Minél inkább nő az önbecsülésed, annál inkább te irányítod az életedet és nem a külső elvárások.
Eltűnnek a félelmek és gyorsabban haladsz a céljaid és a boldogságod felé.
Egy olyan életet biztosít, ahol kitalálsz valamit, elkezded és megcsinálod.
Ilyen egyszerű is lehet. Jól hangzik, ugye?

 

Ha úgy érzed, jól jönne egy kis segítség az önisemreti úton vagy  társkereséshez, keress bátran, egyéni üléseken tudunk személyre szabottan foglalkozni vele.

Szeretettel,
Bilics Tímea, Önismereti mentor – a tudatos társkeresés szakértője

 

 

Tartogassam magam vagy éljem meg a vágyaimat? 

Ez szàmos párkeresőnél komoly dilemma, főként, ha éveket kell várni egy komoly kapcsolatra.
Mert a vágy folyton jelen van, néha csak csendben és alig érezhetően, más napokon viszont vadon és követelőzően sürget, hogy történjem már valami.
Főként, ha az ember lányának peteérése van, amikor a természet és a hormonok minden erejükkel igyekeznek rászorítani a reprodukcióra.

A mai világban, amikor már nem annyira tabu a szex és a beszéd róla, mindenki elgondolkodik a kérdésen. 
Azonban mindannyiunk számára érvényes, kielégítő válasz nincs, kinek-kinek magának kell megtalálni a számára megfelelő utat.


Egy hosszú kapcsolat után vagy egy rosszul sikerült házasságból szabadulva, megtépázott önbizalommal nagyon vágyunk az elismerésre, a „vonzó vagyok” érzésre. 
Ilyenkor hirtelen kitágul a világ, „szabad a szex és szabad a szerelem” felkiáltással csapnak sokan a lovak közé, bepótolni mindazt, ami hiányzott az utolsó, intimitást és szexualitást nélkülöző hónapokból vagy évekből.
Sok férfi ilyenkor nagy kanállal kezdi bekebelezni az életet, míg a nők a „végre megtalálom az igazit” vágyképpel lépnek ki a társkeresők (vagy szexkeresők?) piacára, nem számolva azzal, hogy közben megváltozott a világ.

 

Jómagam nem is értettem, miről beszél az első férfi, akire rányílt a szemem 15 évnyi kapcsolat után, amikor azzal állt elő, hogy „nem keresek semmi komolyat”. Számomra a komoly a házasság, a gyerek, az összeköltözés, nem is értettem, hogy jön szóba az első randin, túl korai még.

 

Nem tudtam, hogy ez azt jelenti majd, hogy nem vállalnak fel, nem fogják meg a kezemet az utcán, nem mutatnak be a barátoknak. 
Nem tudtam, hogy azt is jelenti majd, hogy nem lesz valódi intimitás, nem lesznek mély beszélgetések és közös programok. 
Nem sejtettem azt sem, hogy csupán alkalmi játszópajtás leszek majd mások mellett és esténként a „nem vagyok elég jó, a nem kellek és a hol rontottam el” démonaival küzdök majd hónapokig és elepedek egy hívásért, egy találkozóért, egy érintésért. 

Amikor megéled mindezt, akkor jössz rá arra, hogy már másképp működik a világ. 
Fájdalmas felismerés, összetört szív és önbecsülés. Felocsúdva mindezekből ugyanakkor gyönyörűnek is tűnik, a szivárványon át nézve minden csodásan színes, de csalóka fényekben úszik.

No, de visszatérve, mit tegyél, ha hosszú évekig várat magára a szerelem, a vágyaid viszont tombolnak?
Egyre az jár a fejedben, most vagy a legszebb korban, virágzol, mit kezdj ezzel az életenergiával?
Megéljed a vágyaidat? Megélheted-e egyáltalán? Ellentmond a neveltetésed és a való világ. 

Legyünk őszinték, egy csillogó szempár, a hódítás öröme és egy mámoros éjszaka elsőre igazán vonzónak tűnhet. Igazi önbizalom injekció, visszahozza a „vonzó vagyok, vágynak még rám” érzését.

 

Persze könnyű ítélkezni mindezen és azt mondani, hogy mindennek belülről kell fakadnia. Egy ideális világban mindez bizonyára így is lenne. 
Ám mi a helyzet akkor, amikor évek óta nem volt senki az életedben? Ha hosszú ideje nem kaptál bókokat, nem kaptál érintést, nem suttogták a füledbe, hogy fontos vagy, hogy szeretnek?

Barát extrákkal, játszópajtás, szeretősdi, alkalmi kaland vagy hosszútávú szexkapcsolat, hosszú a lehetőségek listája. 
Vajon melyiket választod? Vajon belemész a kalandba vagy várod továbbra is a párodat?

A mai világban már csak rajtad múlik, mit engedsz meg magadnak. Ahogy én látom, a legfontosabb az, hogy mindig csak annyit tégy, ami számodra rendben van, ami nem okoz lelkiismereti problémát. Az pedig legfőképp a lelki alkatodtól függ, hogy éppen milyen lelkiállapotban vagy, mi a célod vele.

 

Mert vigyázat! Nem mindenki bírja el érzelmileg az üres öleléseket, akkor se, ha ez már

szabad, ha a körülötted lévők is ezt az utat választották, ha ez a könnyebb, csábítóbb út.


Sokak kelnek fel idegen ágyakban lelkileg kiüresedve.
Ránézel a melletted fekvőre és az égvilágon semmilyen érzés nincs benned. Többet vett el, mint amit hozzád adott. Odaadtad a testedet, ő pedig használta, „amire kell”. 

De Te biztosan erre vágytál? Az aktuson, a kielégülésen, a vágyak levezetésén túl? Kaptál közben érintést, csókot, megsimogatta-e a lelkedet? Vajon az összmérleg pozitív vagy negatív mindezek után? Kisimulva, feltöltődve mész haza, vagy idegenül és kiüresedve?

Nem hivatásom ítéletet mondani. Egy éjszakás kalandokból is lettek már szerelmek, barátok extrákkal is képesek humort, érintést, örömet ajándékozni és komoly kapcsolatok is lehetnek intimitástól mentesek.

A lelked a lényeg. Mit súg neked? <3

 

Ha tetszett a cikk és úgy érzed, másnak is hasznos lehet, oszd meg barátaiddal, ismerőseiddel. 

Ha pedig úgy érzed, elakadtál és jó lenne valakivel bizalmas légkörben átbeszélni a gondolataidat, tapasztalataidat, félelmeidet,

akkor várlak az egyéni coaching foglalkozásaimon, ahol a figyelmem csak a Tied.

Szeretettel,

Bilics Timea – Önismereti mentor, Coach, a tudatos társkeresés szakértője

Társkereső férfiakkal beszélgetve már többedjére hallom, hogy manapság a nők csak

szexet akarnak és eszük ágában sincs elköteleződni.

Nem értik mi történt velük, hisz hasonló megállapítás épp a másik nemről terjedt el. 
Véleményem szerint ez korántsem általánosítható, de tapasztaltam én is hasonlót. Nézzük meg együtt, mi van a jelenség mögött.

A baráti és ismerősi körömben, a klienseim között és a környezetemben számos egyedülálló és szingli nő él. Ismerem a mindennapjaikat, a vágyaikat, a félelmeiket és a küzdelmeiket.
A nők ma ugyanarra vágynak, mint korábban: szeretni és szeretve lenni, gondoskodni, gyermeket nevelni. Társnak lenni, adni, megbecsülésben és szeretetben együtt élni.

Ám megváltozott minden körülöttük, már semmi nem igaz, ami régen az volt. Már nem ismerkedünk a középiskolában, házasodunk az érettségi után és élünk boldogan, amíg meg nem halunk.

Kitolódott a társtalálás. Először csak a húszas évekre, azután a harmincasokra, manapság pedig egyre többen vannak negyven után is pártában, ami egy teljesen új életformához vezet és amire még nincsenek jól bevált, társadalmilag elfogadott szabályok és megoldások. 

Nehéz a mai egyedülálló nőknek. Persze a férfiaknak is, ám ez a cikk most a nőkről szól.

Mit tesz olyankor az ember lánya, amikor hosszú évekig nem találja a társát?

Mit tesz, ha megjelentek az első ráncai, egyre több az ősz hajszála és ez valahol nagyon ijesztő? 

Mi tesz, ha elözönlik a félelmek a jövőtől, az egyedülléttől, az ismeretlentől? 
Kihez forduljon? Kitől kérjen tanácsot? Ki tud neki működő megoldásokat, utat mutatni?

Elolvassa a cikkeket, meghallgatja a barátnőket. Mivel ők is hasonló cipőben járnak vagy épp ellenkezőleg, szerencsésen megtalálták a társukat, nem tudnak igazán jó tanácsot adni. Próbálkozik hát a saját megoldásaival, ami vagy működik, vagy nem.

Vannak, akik még az út elején járnak. Nem feltétlenül időben, hanem lélekben, önismeretben. 

Ők azok, akik rettegnek a magánytól, a jövőtől, az egyedülléttől és a gyermektelenségtől. 
Ahogy egy homokórában peregnek a homokszemek, úgy kopik napról napra az önbizalmuk, az önmagukba vetett hitük. Nem bíznak már magukban, a belső értékeikben és a szerethetőségükben.
Sietteti akarják az időt és a Gondviselőt, szemük előtt csak a végcél lebeg és nem látják azt az utat, ami odavezet. Próbálnának kerülő utakon odajutni, de ezt az utat nem lehet megspórolni. 

Mivel a társtalanságot sokszor értéktelenségnek élik meg, magukból teljesen kifordulva, hamis maszkokat magukra aggatva keresik a társukat. 
Időnként, türelmetlenségükben, odadobják magukatt egy elsőre alkalmasnak vélt jelöltnek, és ha nem jól bánnak velük, sebzett madárként vonulnak vissza biztonságot adó fészkükbe. Ők még nem tanultak eleget magukról, az életről, az emberektől.

Az utat be kell járni, a leckét meg kell tanulni. Meg kell tanulni bízni. Magukban, az értékeikben, a gondviselésben. 

Vannak olyanok is, akik egy ideje már úton vannak. Örültek, csalódtak, bánkódtak, de újra és újra felkeltek és tovább mentek.
Közben pedig egyre tanultak. Tanulnak magukról, az életről, az időről, az emberekről. A jóról és a rosszról, a valódi értékről és a múló szeszélyekről. 
Megtanulják szeretni magukat és a ráncaikat, megtanulják a pillanatot értékelni, az idő múlásával együtt élni.

Az úton járó nő képes és akar is elköteleződni, de már nem bárkivel.

Több kapcsolaton, esetleg egy házasságon is túl, már nem csak magát ismeri és szereti. Tudja, hogy mire vágyik, de már azt is tudja, hogy mi az, amire nem.

Nem akarja munka után az egész háztartást a hátán vinni, második műszakban mások rabszolgája lenni és nem akarja szeretetlenségért cserébe az életét odaadni. 
Már tudja, mennyit is ér ő valójában és mennyit tud adni. Ad és cserébe kapni vágyik. Akkor és annyira enged be egy férfit, ami jó neki, és ami előre viszi. Ha ez egy éjszaka, akkor annyira, ha egy élet, akkor annyira.

Az úton járó nő csak olyan férfit enged be az életébe, aki valódi férfiként közeledik, emberként és lehetséges társként bánik bánik vele. A többiek előtt pedig bezárja az ajtót. 

*

Ha úgy érzed, megrekedtél ezen az úton és jól jönne egy kis segítség, várlak az egyéni foglalkozásaimon.
Megkeressük, vajon miért nem jött el eddig az Igazi, mi hiányzik még hozzá, miben lehet vagy kell még fejlődni és megdolgozzuk, fejlesztjük a szükséges területeket.
Ránézünk arra, mit tapasztaltál eddig, hol akadtál el.
Meghallgatom a gondolataidat, átbeszéljük a félelmeidet, a vágyaidat és a reményeidet.

Együtt megkeressük az igazi ÉNedet, aki tisztában van az értékeivel, aki tudja, merre tart, aki bátor, aki nem fél. Kibontjuk, bátorítjuk, kiszínezzük, élettel töltjük meg. Ha nyújtod a kezed, én megfogom, és elkísérlek az úton, ami önmagadhoz és remélhetőleg a társadhoz vezet. 
Az üléseinken csak Veled foglalkozom, a teljes figyelmem a Tiéd. 
Csak Te meg én az úton.

Szeretettel,

Bilics Tímea – Önismereti mentor, Coach – a tudatos társkeresés szakértője 


Ha tetszett a cikk és úgy érzed, másoknak is hasznos lehet, oszd meg barátaiddal ismerőseiddel!