Van helye a társadnak az életedben?

Vajon helyet kell hagyni a társnak, hogy megérkezhessen? Érdemes rá készülni időben és térben? Érdemes már két személyre berendezni az otthonunkat? Vagy ha érkezik, úgyis úgy fogjuk alakítani az életünket, hogy beleférjen?Gyakori kérdések a társkeresőkben  és ellentétes véleményeket hallani mindenfele. Úgy látom, mindkettő igaz lehet, tehát ha megérkezik a társ, helyet szorítunk majd neki. Ugyanakkor azt már előtte érdemes elkezdeni. A szándékunk egyik eszköze, szimbóluma lehet az, ha az otthonunkban is helyet csinálunk neki: két főre ágyazunk, helyet készítünk a szekrényben és az étkezőasztalnál.

Önmagában szép gesztus és arra való, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy ebben a folyamatban vagyunk benne éppen. Azonban ez csak a szándékunk kifejeződése. Az emlékeztetőn túl csupán a gyermekkori és a korai társadalmak mágikus világképe köszön vissza benne. Ha megteszem ezt, akkor megtörténik az. Ha esőtáncot járok, süss fel napot éneklek, ha imádkozom az istenekhez a jó termésért, akkor bekövetkezik az, amire vágyom. Ám semmiképpen nem lebecsülendő, ezek a szimbólumok jelen vannak a mindennapjainkban és hittel, erővel, kitartással gazdagítanak bennünket.

 

Sokkal fontosabb része a dolognak az, hogy az életünkbe időben is beférjen a társ. Persze, szorítunk neki majd helyet, szánunk rá majd időt. De ha folyton dolgozunk, másokról gondoskodunk, akkor félő, hogy nem lesz arra idő, energia és alkalom, amikor is konkrétan össze tudunk találkozni vele. Pláne nem arra, hogy rendszeres elfoglaltság keretében felépítsünk egy kapcsolatot.

Sokan gondolják úgy, erről írtam már erről korábban is, hogy ha megérkezik a társuk, az majd úgymond betagozódik az életük és idejükben fennmaradó lukakba. Mondjuk van kedd és  péntek esténként 2-2 órám, na majd akkor, majd oda beszorítom. Ez alapból hibás elképzelés, ami nem veszi figyelembe a másik embert. Mi van, ha ő éppen hétfőn, szerdán és szombaton ér rá?

Figyeljük csak meg a szót, amit sokszor használunk „ helyet vagy időt szorítunk”. Ha képileg nézem ennek a szónak a jelentését, azt jelenti, hogy az amúgy is zsúfolt helyet vagy időbeosztást még jobban összenyomom, még kiszuszakolok egy kis helyet vagy időt belőle. Ilyenkor a fizikai törvényei szerint nagy lesz az ellennyomás, azaz a sok teendő és munka majd folyton a fejünk fölött lebeg, szorongást okozva, amely nagyban csökkentheti az együttlét élvezeti értékét, a jelenben levést és a belefeledkezést. Arról nem is beszélve, ha hulla fáradtan és nyűgösen esünk be egy találkozóra.

Ugyanez a helyzet, amikor időt „szánok” valamire vagy valakire, alapból negatív az energetikája a kifejezések.


Sok esetben a rengeteg teendő és szoros időbeosztás tudattalan elkerülésből származik.


Nem akarjuk, hogy újra megismétlődjön az, amikor valamelyik előző kapcsolatban bántottak, elhagytak, megcsaltak vagy úgy éreztük, alácsúszunk a másiknak, teljes egészeben kiszolgáltuk vagy nem volt kölcsönösség benne, nem kaptam meg a szeretetet és az odafigyelést. Ezért inkább feltöltjük az időt sok-sok kötelességgel, eltereljük a figyelmet a félelmeinkről, egyúttal bebiztosítjuk azt is, hogy ne forduljon újra elő az eset, ne is lehessen hozzánk kapcsolódni.


Másik oka lehet a folytonos bizonyítási vágy – hogy elég jó vagyok, szerethető vagyok, én is érek annyit, mint mások – kínzó gyötrelme, ami egy folytonos mókuskerékbe kényszerít bennünket.

 

Ilyenkor minden alkalmat megragadunk, hogy bizonyítsuk rátermettségünket, hogy segítőkész emberek vagyunk, hogy erkölcsileg maga szinten állunk. Azonban ez egy bizonyos mérték után már csak önmagunknak való bizonyítás, környezetünk nem várja el tőlünk vagy egy idő után visszaélhet vele.

Természetesen mindenkinek vannak életszakaszai, amikor elfoglaltabbak vagyunk. Ám ha ez hosszú évek óta fennáll vagy folyton ismétlődik, érdemes  utánajárni és feloldani magunkban ezeket. Racionális indok mindig lesz arra, hogy éppen miért nem érünk rá, szóval érdemes  résen lenni. Ha azzal vagyunk elfoglalva, hogy védjük magunkat, nehogy megismétlődjön egy korábbi sérelem vagy bizonyítsunk a külvilágban, akkor nem tud társ érkezni hozzánk.

Így első körben az életünkben kell rendet tenni. Nem időt szorítani vagy szánni dolgokra, hanem „időt szentelni”, elsősorban pedig magunkra, a saját életünkre is. Egy folyton elfoglalt, állandó sietésben, kapkodásban élő, feszült arcú és testű, nyúzott, gondolataiban folyton máshol járó emberhez nem lehet kapcsolódni sem térben, sem időben, sem mentálisan, sem érzelmileg.

 

Akkor lesz pozitív kisugárzásom, akkor válok vonzóvá külső szemmel is és akkor tud hozzám kapcsolódni valaki, ha én magam is jól vagyok. Ha időt szenteltem arra, hogy pihenjek és feltöltődjek, ha teret engedtem azoknak a dolgoknak, amik éltetnek, inspirálnak, amikből erőt, energiát, motivációt merítek. Amikor ugyanolyan fontos teendőként kerül fel a munka és kötelességek mellé a listára, hogy elmegyek társaságba, kirándulni, táncolni, sütögetni, társasjátékozni.


És időt szentelek arra is, hogy visszalassuljak, kiszálljak a mókuskerékből vagyis (a párommal kedvenc kifejezésünk) szüttyögjek. Amikor megengedem magamnak, hogy semmit ne csináljak, csak épp, amihez kedvem van. De ha semmihez nincs, az is rendben van. Ücsörgök a kerti padon, céltalanul sétálgatok, gesztenyét, leveleket, szép kavicsokat gyűjtök, elmélyedek a természetben és a szemlélődésben. Bele-beleolvasok könyvekbe, pakolászok otthon, szundítok egyet, újságokat olvasgatok, heverészek stb.
Itt már az önszeretet témaköre is bekúszik a témába. Fontos vagyok magamnak, időt szentelek magamra, arra, hogy jól legyek.

Ehhez a kipihent, feltöltődött énhez lehet aztán mind térben, mind  időben, mind mentálisan és érzelmileg kapcsolódni. Mert nem belül kattog, hanem van arra figyelmi energiája, hogy kapcsolódjon.

Szóval én úgy látom, csináljunk helyet a másiknak fizikálisan az otthonunkban, ha jól esik. Jó emlékeztető arra, hogy várakozom és  az illetve hitet, erőt és kitartást tud hozzáadni a mindennapjainkhoz és a várakozáshoz. Emlékeztet arra is, hogy magamara is figyelni kell. Nem csak fizikálisan, mentálisan, de érzelmileg is, 


Ha olvasnál még a témában figyelmedbe ajánlom ezt a két cikket:
Hogyan növeljem az önbecsülésemet?
Nyitva hagyott ajtók, lezáratlan szerelmek

Ha úgy érzed, jól jönne egy kis segítség az önismereti úton vagy  társkereséshez, keress bátran, egyéni üléseken személyre szabottan tudunk foglalkozni vele.

Szeretettel,

Bilics Tímea, Önismereti mentor – a tudatos társkeresés szakértője

 

 

Hogyan növeljem az önbecsülésemet?

Az, ahogyan magunkról gondolkodunk, alapvetően befolyásolja az életünket, lehetőségeinket, megéléseinket és sikereinket. Pozitív gondolataink az életünk folyására is pozitív hatással vannak, míg a negatívak éppen fordítva.

 

Azt, ahogyan megéljük magunkat, a képességeinket és a lehetőségeinket a jelen pillanatban, az önbcsülésünk mértéke mutatja, illetve ahogyan a jelenben cselekszünk, az határozza meg a jövőnket.
Az önbecsülés hasonló érzés számomra, mint az ősbizalom. Amikor azt érzed, minden rendben van és bizakodva nézel a jövőbe.

 

Sajnálatos módon manapság rengetegen szenvednek az önbecsülés hiányától, holott nagyságrendekkel boldogabb életet is élhetnének. Az önbecsülésünk mértéke befolyásolja a társkeresést, a karrierünket, a társas kapcsolatokat és még számos más életterületet.
Az alacsony önbecsülésnek nem csak az egyhelyben toporgás, a passzivitás, a számunkra rossz helyzetekbe való beletörődés jelzőlámpája, hanem ugyanúgy az a maximalizmus, a folytonos bizonyítani vágyás, a tökéletesre törekvés is.

Akinek rendben van az önbecsülése, az nem akar tökéletes lenni, nem akar folyton bizonyítani, tudja, hogy ő rendben van. Tudja azt is, hogy emberből van, és így nem hibátlan és tévedhetetlen. Épp ezért a pihenést is megengedi magának és itt már az önszeretet témakörét is érintjük.

Na de nézzük meg, azt, hogyan növelhetnéd az önbecsülésed, mit tehetnél érte?

 

1. ÖNELFOGADÁS

Az önelfogadás nem más, mint az, hogy elfogadom azt, amilyen vagyok. Ez nem ugyanaz, mint hogy tetszik is, inkább arról szól, hogy tudom, hogyan működök, ismerem a múltamat, tudom, milyen a külsőm és nyugtázom azt, hogy ez a kiinduló állapot.
Persze lehet, sőt érdemes is dolgozni azokon a tulajdonságaidon, amin változtatnál, de ne szapuld magad a múltért, azt már úgy sem változtathatod meg, emeld a tekinteted a jövő felé.
Ez picit hasonlít a célmeghatározáshoz. Ha valahova el akarok jutni, az első pont mindig annak meghatározása, hogy most éppen hol vagyok, honnan indulok.

Ha szeretnéd, írd fel a céljaidat és ehhez képest azt, hogy most hol vagy, honnan indulsz. A kettő közötti távolság az, amit majd áthidalsz.

 

2. CÉLTUDATOSSÁG

Erre már el is kezdtünk ráhangolódni az előbbi pontnál. Ez arról szól, hogy legyenek céljaid. Gondold át, mire vágysz, mit szeretnél, ha másképp működne az életedben: milyen párkapcsolatra vágysz, miben szeretnél fejlődni, szeretnél-e munkahelyet váltani vagy új szakmát tanulni, nyaralni menni, egy új sportba belevágni.

Szóval legyen egy célod, ami felé elkezdhetsz lépegetni, fejlődni, dolgozni, cselekedni. Meglátod már maga ez micsoda önbecsülést ad! Azt érzed majd, hogy nem hiábavalóak, hanem értelmet kapnak a mindennapok, minden tart valamilyen irányba. Ez lelkesedést kelt majd benned és azonnal érzed belül, ahogy az energiád mozgásba lendül és máris tennél valamit.

 

3. FELELŐSSÉGVÁLLALÁS

Itt gyakorlatilag arról beszélünk, hogy kezdd el, amit elterveztél, vedd a kezedbe a gyeplőt. Talán ez a legfélelmetesebb lépés, mert rögtön egy sor aggály és félelem merül fel, ami miatt talán el sem mersz indulni, inkább a fiók mélyére rejted a friss tervedet.
Tudom, hogy ez egy picit félelmetes lesz, hisz mindig az, ha valami újba, ismeretlenbe kezdünk, de legtöbbször kiderül, ha megtesszük az első lépést, hogy nem is olyan félelmetes, csak felnagyítottuk a lehetséges negatív kimenetelt.

Ezen úgy tudsz segíteni, ha először felosztod a célodat részcélokra, és először csak az elsőre részcélra koncentrálsz. Máris könnyebb picit. Ma csak az első lépést tedd meg, nem kell többet. És minden nap vagy minden héten csak egy lépést tegyél. Útközben mindig lesz időd gondolkodni a következőn.

 

4. KOMFORTZÓNA

Szokták mondani, hogy a boldogság a komfortzónán kívül van, és ez részben igaz is. Ennek a boldogságnak, amiről itt beszélnek, épp az önbecsülés a magja. Ami abból adódik, hogy kipróbáltál valami újat, és sikerült!
Nem engedted, hogy a félelmeid visszatartsanak, hanem léptél. Nőtt az önbecsülésed, mert beleálltál, mert megcsináltad.
Feszegetted és kitoltad a határaidat, legyen az bármilyen pici dolog. És itt a bármilyen pici dolgot emelném ki. Lépj csak egyet, egy icipicit, egy nyúlfarknyit.

 

5. FEJLŐDÉS

A fejlődés mindennek az alapja és igazából sokszor magától is végbe megy, ha van célod és lelkesedésed. Mert akkor utána olvasol új dolgoknak, megkérdezel mást, hogy csinálta, próbálkozol. Közben is fejlődsz, egy nagyobb szeletet tapasztalsz meg a világból, jobban látod az összefüggéseket.
Ha szeretnél minél gyorsabban haladni, akkor viszont érdemes rásegíteni, olvasni, előadásokat hallgatni (online is rengeteg van) és célirányosan tájékozódni. Napi 5-10 perc is sokat segít, csak legyen rendszeres.


6. ÖSSZHANG

Ami az önbecsülésedre leginkább hatással tud lenni, az az, ha a saját értékeiddel összhangban cselekszel. Vajon melyek a te alap értékeid, amikhez mindig tartod magad, amelyek minden döntésed alapját adják? Talán a őszinteség, a becsület, a nyitottság, a transzparencia, a környezetvédelem, a biztonság?

Gondold át őket. Egész biztosan van olyan emléked, amikor egy nehéz döntés esetében kiálltál a saját értékeid mellett. Emlékszel még,  az milyen érzés volt?

 

7. ÖNFELVÁLLALÁS

Ez saját magad, a véleményed képviselete gyakorlatilag. Amikor elmondod, hogyan vélekedsz, egyet értesz vagy sem az adott dologgal.
Eleinte ez is félelmetes lehet és igazából nincs is arra szükség, hogy te vérre menő vitákat folytass – legtöbbekenek ez jut eszébe arról, hogy vállald a véleményedet.
Fontos azt megkülönböztetni, hogy kinek és mikor. Vannak helyzetek, amikor érdemes, például ha új nézőpontokat tudsz behozni egy beszélgetésbe, eszmecserébe, ha barátok között vagy, vagy a kedveseddel, munkahelyi brainstromingon.
Ám, ha olyan emberekkel vagy együtt, akik hajlíthatatlanok, nem érdemben vitatkoznak vagy beszélgetnek, hanem minősítenek, akkor nem kell behoznod magad és nem kell kitenni magad a túlerővel szemben.
Érdemes ezt is kicsiben elkezdeni, olyan közösségekben, ahol alapérték az elfogadás és az ítélkezésmentesség, például a Tudatos Társkeresők Zárt csoportjában.
Az önfelvállalásra is rá lehet kapni és abban is segít, hogy rendezd a gondolataidat egy-egy témában, sokszor csak akkor krisztályosodik ki bennünk valami, amikor elkezdünk róla beszélni.

 

8. HATÁROK

Semmi nem tudja jobban növelni az önbecsülésedet, mint ha elkezded letenni a határaidat, azaz NEM-et mondasz arra, ami neked nem jó, nem komfortos vagy nem áll összhangban az értékeiddel. Amikor nem csúszol be más alá, nem azért teszel a másik kedvére, mert félsz a következményektől. Ha van átfedés a szándékotok között, akkor vele mész, amíg neked is jó, de csak addig és nem tovább.

Legyen az plusz munka, nyomásgyakorlás, egy kötelező program, amihez nincs kedved vagy olyan csábítás, ami elveszi a figyelmedet a célodról.
Ez nem egyszerű feladat, szükséges hozzá némi kommunikációs gyakorlat is, de gyakorolható, tanulható. Ha te tudod, hogy merre mennél, kitartasz a céljaid mellett és a döntéseidet az értékeiddel összhangban hozod meg, akkor sok ilyen szituáció felkönnyül, sokkal könnyebb lesz meghozni a számodra megfelelő döntéseket és kijelölni a határaidat.

 

9. ADJ IDŐT

Mint mindennek a világban, annak is idő kell, hogy a terved megvalósuljon vagy az önbecsülésed elérjen egy bizonyos szintet, nem megy egyik napról a másikra. A jó hírem viszont az, hogy az önbecsülésed már a legelső lépés megtételénél nő, azt azonnal érzeni fogod és napról napra egy jobban lelkesít majd, ahogyan haladsz az utadon.

Minél inkább nő az önbecsülésed, annál inkább te irányítod az életedet és nem a külső elvárások.
Eltűnnek a félelmek és gyorsabban haladsz a céljaid és a boldogságod felé.
Egy olyan életet biztosít, ahol kitalálsz valamit, elkezded és megcsinálod.
Ilyen egyszerű is lehet. Jól hangzik, ugye?

 

Ha úgy érzed, jól jönne egy kis segítség az önisemreti úton vagy  társkereséshez, keress bátran, egyéni üléseken tudunk személyre szabottan foglalkozni vele.

Szeretettel,
Bilics Tímea, Önismereti mentor – a tudatos társkeresés szakértője

 

 

A testérzetek szerepe az önismereti munkában

Nemégiben írtam arról, hogy az önismereti munkában az első lépés mindig annak tudatosítása, hogy hogy is vagy igazán, mi van benned? Milyen érzéseid vannak adott pillanatban?
Milyen testérzeteid vannak, amikor valamilyen érzelem áthalad rajtad?

Kisgyermek korunkban még nincs önkontrollunk és kifejezzük minden érzésünket. Sírunk, toporzékolunk vagy épp nagyon örülünk. Ahogy felnőtté válunk, megtanulunk „viselkedni”, elnyomjuk őket. Olyannyira, hogy aztán már be sem tudjuk azonosítani, sőt a gondolatainkkal próbáljuk felülírni őket és megmagyarázni magunknak, hogy jól vagyunk, amikor nem.

Fontos elkülöníteni az érzéseinket is a gondolatainktól, meglepődnétek, ez mennyire nem természetes. Amikor az üléseinken a társkeresés kapcsán szóba jön egy-egy téma,  tíz emberből talán kettő tudja elkülöníteni őket.
Egy példa egy ilyen beszélgetésre:

Kérdés: „Ha belegondolsz abba, hogy esetleg nem lesz társad, az milyen érzés?
”Válasz: „Azt éreztem, hogy az nem lenne jó, ezt nem tudom elfogadni.”
Ha jobban megnézed ezt a mondatot, nem az érzelmekről szól, csupán a szóhasználat utal erre, mintha az lenne.

Különböző tanítások 4-6  alapérzelemről beszélnek és lényegében mindent amit a hétköznapokban érzelemnek nevezünk, ezekre vezetnek vissza. A 4, ami mindegyikben közös: öröm, harag félelem, szomorúság. De több tanítás szerint ide tartozik a szeret is, és némelyek az undort vagy a meglepettséget is ide sorolják.

Tanulmányaim során egyik legjobb példa a féltékenység volt ennek szemléltetésére. Amikor megjelenik bennünk a féltékenység érzése, az elménk szüntelen agyalásba kezd, felméri az opciókat, magyarázatokat, megoldást keres vagy éppen bosszút forral. Ám a féltékenység mögött valójában a félelmet, a szomorúságot és a haragot találjuk, mint a negatív alapérzelmeket.

Ha ilyenkor kimondod, hogy „félek” vagy „szomorú vagyok”, akkor azonnal más irányba indul az elméd, nem a végtelen köreire. Egyrészt részvétet tudsz érezni önmagaddal, át tudod élni a valós érzéseidet, másrészt pillanatnyi megnyugvást ad.

A különböző érzelmeink biokémiai folyamatokat indítanak el a testünkben, amire  test is reagál, például befeszülnek az izmaink vagy más fiziológiai folyamatok indulnak el bennünk. Gondolj csak arra, amikor izgulsz és nehezen veszed a levegőt vagy izzadni kezdesz, esetleg reszket a lábad félelmedben.

Az érzelmekre való testi reakciók evolúciósan azért alakultak ki, hogy arra késztessenek bennünket, hogy megoldjunk egy-egy helyzetet. Például, ha mérges vagy valakire (harag), akkor legszívesebben jól fejbe kólintanád vagy belerúgnál. Evolúciósan ez azért van, mert ilyenkor meg kell védeni magadat vagy pedig egy akadályt kell elhárítanod az utadból. Amikor valakit szeretsz, akkor pedig csupa kellemes érzés tölt el, ellazul a tested, ilyen állapotban tudsz jól kapcsolódni másokkal. A félelem pedig lebénít, emlékezz csak arra, amikor az állatok megmervednek, amikor egy rájuk veszélyes ragadozó van a közelben, hátha nem veszi észre őket vagy éppen az adrenalin löket hatására sokkal gyorsabban vagy messzebre tudnak futni, mint egyébként képesek lennének.

Egy bizonyos érzelem mindig ugyanúgy jelenik meg a testünkben, ugyanazokkal a tünetekkel, így ez alapján könnyen beazonosíthatjuk őket.
Ez pedig azért hasznos, mert ha valóban be tudjuk azonosítani az érzelmet vagyis ha tudatosak vagyunk rájuk akkor kezdődhet el az azokkal való munka.

Figyeld meg, amikor pozitív érzéseid vannak, akkor a szíved körül érzel egy kiáradó, meleg bizsergető érzést. Gondolj bele, hogy az ÖRÖMöt képileg is leginkább kitárt karokkal szokták megjeleníteni.

Amikor SZOMORÚ vagy ugyanúgy a mellkasodban érzed majd, mintha egy nagy súly nehezedne rá, az egész tested valahogy nehézzé válik, le kell ülnöd vagy feküdnöd, legszívesebben összekucorodnál icipicire.

Amikor FÉLSZ, akkor a alhasadban jelenik meg egy ideges érzés és az egész tested be tud feszülni.
A HARAGOT pedig a has felső részén érzheted, ilyenkor lehet, hogy a kezeid is automatikusan ökölbe szorulnak. Ez utóbbit a legnehezebb beazonosítani, mert a kultúránkban a haragot nagyon elnyomjuk magunkban.

Sok érzelem feldolgozása segítő folyamatban szakember segítségével tud megtörténni, de te magad is le tudod kezdeni otthon a beazonosításunkat, ezzel már sokat léptél előre a gyógyulás útján. Figyeld meg, hol jelentkezik az érzés benned, azonosítsd be és mondd ki hangosan, már ez is segíteni tud egy picit.

Amit otthon is megtehetsz ezen felül: ha például harag van benned, akkor kimehetsz valahova egy nagyot kiabálni, úgy igazán, tüdőből. Barátnőimmel korábban többször csináltuk, nagyon felszabadító tud lenni. Bokszolhatsz párnába is.
Amikor félsz és érzed, hogy merevednek az izmaid, próbáld a figyelmedet elterelni bármily apró dologgal, vagy lélegezz nagyokat, mozdítsd meg a testedet, végtagajidat, az segít oldani a merevséget.

És ne feledkezzünk meg a pozitív érzelmekről sem, azokat épp olyan fontos felismerni és tudatosítani, szóval azokat is mondd ki jó hangosan, majd engedd át magad az érzésnek.

Ha ebben a témakörben segítségre szorulsz, keress bátran, egyéni üléseken tudunk személyre szabottan foglalkozni vele.

Szeretettel,
Bilics Tímea, Önismereti mentor – a tudatos társkeresés szakértője

Photo by Alexander Krivitskiy on Unsplash

 

Kulcsrakész szerelem

Számtalan párkapcsolatnak vagyok tanúja. Vannak köztük jók, boldogok, de rosszak és boldogtalanok is, sőt olyan is, amit egyáltalán nem hívnék párkapcsolatnak.

A hozzám segítségért forduló társkeresők egyik legnagyobb félelme, hogy rosszul választanak. Hogy akit választanak, nem lesz tökéletes vagy kompromisszumokat kell kötni. Attól tartanak, hogy az évek óta tartó várakozás után mégsem lesznek boldogok, csöbörből vödörbe, a magányból a társas magányba vagy egy rossz kapcsolatba kerülnek és hiába volt a várakozás és gondos válogatás.


A mesékben a hercegkisasszony és az ő hercege a fehér lovon, egymásra találnak, egybekelnek, majd boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Valami ilyesmire vágyunk mi is.

 

Úgy érezzük igazán megérdemeljük már a herceget vagy rátalálhatnánk már a hercegnőnkre.
Ám, ha jobban megnézzük a meséket, azok nem úgy kezdődnek, hogy királyfi lement hétvégén a buliba és ott megismerkedett Hamupipőkével vagy jobbra húzta a Tinderen és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

A mesék, amik, mind tudjuk, mély szimbolikát takarnak, úgy szólnak, hogy a főhős különböző megpróbáltatásokon megy keresztül megküzd a mátkájáért, utána lehetnek egymáséi. A hősnő nem írogat rá a lovagra a chaten, nem küld neki szexi fotókat, hanem legfeljebb megrebbenti a pilláit az udvari bálon, utána pedig várja, hogy a lovag megkeresse és megmentse őt.
Mindkét nemnek megvan a szerepe és az útja a mesékben, gyakorlatilag emberi fejlődéstörténeteknek vagyunk tanúi.


A királyfival útközben találkozunk és nem az útja végén. Nem a hőssel találkozunk, hanem a vándorral, aki a saját történetét éli, megy előre, megküzd az ellenséggel és közben egyre fejlődik, mintegy transzformálódik.

Hamupipőkével is akkor találkozunk a mesében, amikor cselédként a lencsét válogatja, nem a fényes estélyen, ahol báli ruha és üvegcipellő ékesíti.

 

Amikor a mesehősök egymásra találnak, emlékezzetek, nem lehetnek egymáséi rögtön, meg kell küzdeni egymásért és a kapcsolatukért. A délceg királyfinak meg kell találnia az elhagyott topánka gazdáját, Hófehérkét valahogy életre kell kelteni a mérgezett almától, Aranyhajat ki kell szabadítani a toronyból, Csipkerózsikáért át kell verekedni a rózsasövényen és még Shreknek is meg kell küzdeni Fionáért.

Pontosan így működik ez a modern világban is. A másikkal az életútja egy pontján találkozunk, nem a végén. Az út közepén, ahol még csiszolatlan gyémánt, ahol van még fejlődni valója, ahol még nem történt meg a transzformáció, ahol nem tökéletes.

Manapság nem sárkányokat és gonosz boszorkányokat kell legyőzni, hanem más jellegű akadályokat állít elénk az élet, de a transzformáció ugyanúgy az egymás felé vezető úton megy végbe, míg éretté válunk egymásra és beérik a kapcsolatunk.

Legtöbb társkereső azonban rögtön a mese végére, a boldogan-éltek-amíg-meg-nem-haltakhoz akar ugrani. Nincs türelem kivárni, amíg a vándorból királyfi lesz és amíg Hamupipőkéből hercegnő válik.


Kulcsrakész szerelmet keresünk. Instantot. Meglátom, megszeretem, jöhet a boldogan-éltek-amíg-meg-nem-haltak.

 

Tanulhatnánk azonban a mesékből. A másik legtöbbször nincsen készen, nem tökéletes, mint ahogy magunk sem vagyunk azok. Úton vagyunk és folyamatosan fejlődünk, együtt és külön-külön is.

Kulcsrekész szerelem és kapcsolat nem létzik. A boldogság és megelégedettség pedig nem magától születik, hanem a megpróbáltatásokon át jut el hozzá az ember.

Sokszor túl hamar kívánunk valamit, aminek még nem jött el az ideje.
Nem kell, hogy valaki tizenévesen már tudja, mire vágyik az életben.
Nem kell, hogy huszonévesen már fényes karrierje és kiforrott személyisége legyen.
Nem kell, hogy harminc körül már berendezett, hitelmentes lakása legyen. És nem kell hogy csupa bölcs döntéseket hozzon az ember.
Nem kell, hogy negyvenesen már tökéletes legyen, a nyugdíjra is meglegyen az előtakarékosság. És főként nem kell lehúzni a redőnyt, hosszú még az élet.

És ugyanígy nem kell, hogy a választottad tökéletes legyen, és nem kell dönteni a kapcsolat jövőjéről már a legelején.
Nem kell eldöntened egy, kettő vagy három hónap után, főleg nem az első vagy a második randin, hogy ő lesz-e az igazi, vele akarod-e leélni az életed.
Egy kapcsolat kialakulásához és a döntéshez, hogy együtt éljük le az életünket, legalább egy év kell. Szóval, ne siess, hanem tapasztalj és figyelj!


Adj időt magadnak, neki és a kapcsolatotoknak, ismerd meg a másikat.

 

Ne küldd el már az elején azért, mert csak hetvenvalahány százalékban passzol a megálmodott képbe.

Tapasztald meg a másikat különböző helyzetekben, figyeld meg, hogy vagy te a társaságában, mit ad neked, várod-e a találkozót. Meséld el, ami számodra fontos, beszéljétek át, együtt hogyan tudtok közös megoldásokat találni. Lehet a többi huszon-százalékot együtt fejlőditek majd meg, amire Igazinak fogod őt érezni.

Ha pedig fejlődésre szorul a másik és te éppen abban a dologban már előrébb tartasz, segítsd őt, figyeld, és leld benne örömödet, ahogy napról napra, hétről hétre nyílik és halad. Jusson eszedbe, hogy valószínűleg te sem vagy száz százalékban az, akit ő várt, neked is fejlődnöd kell sok területen.

Az életben mindennek megvan a rendje és az ideje, az életkorok hozzák magukkal az aktuális kihívásokat, amiket egymást szeretve, egymást támogatva lehet megugrani, megfejlődni. Az élet pedig nem más, mint folyamatos változás és fejlődés. Tanuljuk meg élvezni az életkorok sajátosságait, a közös kihívásokat. Nem kell siettetni, ne akard hamarjában, múlik az magától is.
Milyen szép a magyar nyelv, azt mondjuk erre: ne hamarkodd el!

Mindig lesz számtalan olyan dolog, amit meg lehet egyedül is fejlődni, de lesz olyan is, amit csak együtt tudtok. Csak együtt nyomhatjátok meg a csengőt az Édenkert kapuján. Az viszont magasan van, csak egymást segítve, egymásra támaszkodva tudtok odáig felérni.

Szeretettel,
Timi

Élj a jelenben!

Te mennyit aggódsz a jövő miatt és mennyit bosszantod magad a múlton?
Mennyit aggódsz, félsz, gyászolod az elmúlt dolgokat? Mennyit agyalsz?

 

Vajon már reggel kezdődik, amikor kinyitod a szemed vagy már előző este is arra gondolsz, mi lesz másnap? Mi van benned, amikor épp a fogad mosod, az ajtót zárod vagy amikor a buszon ülsz?

Aggódunk, hogy elkésünk, hogy sikerül-e majd a prezentáció, hogy a nyaralásra lesz-e pénz, hogy sikerül majd a randi hétvégén?

Félünk, hogy megromlik az egészségünk, hogy a szeretteinkkel történik valami, hogy kirúgnak a munkahelyről és hogy vajon lesz-e kedvesünk, családunk?

Máskor gondolataink egyfolytában elmúlt dolgokon járnak, amit jobban vagy másképp kellett volna csinálni.

 

Fontos hogy felismerd, hogy mindez a múltról vagy a jövőről szól és rengeteg időt és energiát vesz el tőled.

Ilyenkor az elméd feldolgozási folyamatban van, tehát normális, ami történik. A mérték a nem mindegy. Ha napokon-heteken keresztül napjában többször is azon kapod magad, és már a barátaid is azt mondják, túl sokat agyalsz, akkor ideje rajta változtatni.

Ehhez adok neked egy gondolatmagot és néhány tippet, ami segíthet.

 

Legfontosabb gondolat, hogy a múltat nem tudjuk megváltoztatni. Akkor sem, ha ideges vagy, ha csalódott vagy, ha korholod magadat miatta. Lényegében egy rád rossz hatással lévő dologba tolsz bele még több negatív energiát.

Úgy képzeld el, mint amikor defektet kapsz az autóval. Ahelyett, hogy kicserélnéd a kereket, még kiszúrod a többi gumit is.

Ezt az energiát inkább arra fordítsd másra. Gondold át, hogy lehet a kialakult helyzeten javítani valamelyest. Ha fizikailag nem is

tudsz érte tenni, legalább azon a részén gondolkodj el, hogy Te hogyan érezhetnéd valamivel jobban magad vele kapcsolatban.

Pl. Tudatosítod, hogy mindent megtettél vagy levonod a következtetést a jövőre nézve.

A másik fontos gondolat a témában, hogy jövő még nem létezik.

Ha valami aggaszt bennünket, hajlamosak vagyunk a legrosszabb eshetőségre koncentrálni és azt ténynek venni. Ha nem jött

haza a párod időben, akkor arra gondolsz, biztosan kiderül majd, hogy a kolléganőjével vagy a kollégájával cicázik, akkor pedig

elválnak útjaitok és magadra maradsz. Holott lehet, hogy dugóba került hazafele, elhúzódott az utolsó megbeszélés, épp lekéste

a buszt. De az is lehet, hogy elment vásárolni vagy tán épp neked szervez valami meglepetést.

 

Ha nem megy jól egy randi, rögtön azt gondolod, hogy nem is lesz több, sőt senkinek nem kellesz majd, örökké egyedül maradsz.

Félsz, hogy magányosan éled majd az életed sok-sok macskával és egyedül fekszel majd a sírban. Ez utóbbi az én legfőbb

félelmem például.

Ha a munkahelyen rontottunk el valamit, akkor is azt hisszük, hogy rögtön kirúgás jár érte, nem lesz pénzünk, nem tudjuk

magunkat eltartani, hajléktalanok leszünk és éhen halunk. Ez így talán túlzásnak tűnik, de ehhez hasonló negatív spirálba

kerülhetünk hamar.

Egy minket aggasztó eseményre fel lehet készülni a legjobb tudásunk szerint, de mindössze ennyit tudsz tenni, semmi

többet. Azt tedd meg, és tiszta lelkiismerettel mehetsz így elébe.

 

Nyilván, ez nem megy egyik napról a másikra, de íme néhány tipp, ami segít elindulni:

 

Egy TECHNIKA a negatív spirálra:

Minden történésnek próbálj meg százalékban egy valószínűséget adni és az egész láncolatot szorozd össze. Egy rettenetesen

kicsi szám jön ki a végén, ez a realitása a gondolatspirálodnak. Ha ezt látod, segíthet megnyugodni kissé.

 

Egy másik technika arra az esetre, ha a múlton rágódsz vagy a jövő miatt aggódsz: Egyszerűen mondd magadnak, hogy STOP,

amikor ezen gondolatok felmerülnek és fordítsd a figyelmedet valami más felé. Fontos, hogy a figyelmednek találj egy tárgyat,

kezdj el olvasni, valakivel beszélgetni vagy bármi olyan dolgot, ami mentálisan leköt. Ahányszor feljönnek a negatív gondolatok,

mondd újra a STOP szót, ha kell, százszor is.

 

Ha a fenti két technikával el tudod engedni a múlt és jövő aggodalmait és félelmeit, akkor gyakorlatilag az elmédnek is adsz egy

kis pihenőt. Rengeteg energiád marad a jelenben teljes mentális és érzelmi potenciáloddal jelen lenni és cselekedni, ami jelentős

változásokat hozhat az életedben és az általános közérzeteben.

 

A jelenben levéshez segíthetnek a lenti gyakorlatok:

  • Menj ki a természetbe, ülj le egy padra vagy csak sétálj. Próbálj meg minden kis részletet megfigyelni. A fák leveleit, hallgasd a szél zúgását, az őszi lombok susogását. Fogj meg egy levelet és nézegesd pár percig, fedezz fel rajta minden apró részletet.

  •  Nézz egy gyertyalángot legalább 20 percig, a gondolataidat hessegesd el közben.

  •  Tegyél be egy zenét és táncolj egy sállal, azt lebegtesd, forogj vele, tégy bármit, amit tetszik.

Bármilyen módszert választasz, a telefonodat kapcsold ki és próbálj meg olyan időszakot választani, amikor nem zavar senki és

nem kell sietni sehova.

Örülök, ha megosztod velem és a tapasztalatodat vagy más hasonló gyakorlatokat, amit Te végzel.

 

Szeretettel,

Bilics Tímea – Szingli&Life Coach

 

Az előző, kapcsolódó cikket itt olvashatod : https://www.bilicstimea.hu/elso-lepesek-az-onszeretet-fele/

Ne bántsd magad

Sokszor így bántod magad: „hülye vagyok, lusta vagyok, gyenge vagyok, nem vagyok jó semmire se”.

A sort hosszan folytathatnám.

Szingliknél ez általában így hangzik: „hülyét csináltam magamból a lány előtt, úgy viselkedtem, mint egy idióta, nem mertem randira hívni, elszúrtam, már megint elbénáztam, túl hamar leráztam, jégkirálynő voltam és elijesztettem.

Tudjuk, hogy minden önbecsmérlő gondolat lehúz, energiát nyel el és igazából nem vezet sehova. A múlton nem tudsz 

változtatni, a jövő pedig még előtted áll, így ahelyett, hogy magadat bántod, energiáidat inkább a jelenre és önmagad emelésére

fontos szánni. Tudom, ez nem ilyen könnyű, ezért segítek neked most ebben.

Nézzük meg a problémát picit közelebbről.

 

Talán nem mondok újat azzal, hogy senki nem hibátlan, így Te sem vagy az. Van, hogy jól csinálunk dolgokat és van, hogy rosszul,  vagy jobban is lehetett volna. Van, hogy jó döntést hozunk, és van, hogy nem jót.

 

Annyiban talán megegyezhetünk, hogy tudatosan sose okoznál kárt magadnak, ugye? Ma se és holnap se. Ez valószínűleg tegnap is így volt, és korábban is.

Azt is tudjuk, hogy a döntéseidet mindig a legjobb tudásod vagy a pillanatnyi lelkiállapotod alapján hozod meg.
Az alapján, ami 
számodra ott és abban a pillanatban a legmegfelelőbbnek tűnik. A legmegfelelőbb pedig sok mindent jelenthet: a legjobb, legkényelmesebb, legcélszerűbb, legracionálisabb, érzéseidnek leginkább megfelelő megoldás.

Mint a fenti felsorolás is mutatja, a döntés pillanatában elragadhattak az érzelmek vagy az indulat, rossz tapasztalatok, tudatalatti motivációk vagy valamilyen külső nyomás.

Ilyenkor az azok által befolyásolt ítélőképességed fog vezetni és az alapján hozod a döntéseidet. Az abban a helyzetben legmegfelelőbbnek tűnőt. Nem kell magadat bántani miatta, hiszen ez a normális emberi viselkedés. Ha nem így működnél, az lenne a baj.
Itt tegyünk is egy pontot a gondolatsor végére. Ezt kell neked is tenni, mielőtt beleengeded magad az önmarcangolásba, hiszen ugyanoda jutottunk vissza, mint az imént.

Van egy jó hírem: általában van még egy másik lehetőség, vagy esély. Lehet, várni kell rá, de szinte mindig eljön és újra próbálkozhatsz.

Természetesen, ha a utólag döntés vagy a pillanatnyi viselkedés helytelennek minősült, fontos levonni a tanulságot, illetve tehetsz érte, hogy ne ismétlődjön meg.
Lehet ez a múlt traumáinak és a hitrendszereknek a feldolgozása, információ szerzés, más nézőpontok átgondolása, új tudásanyag, vagy készségek elsajátítása és időnként segítő szakemberre is szükség lehet.

Alább pedig egy TECHNIKA ami segíthet abban, hogy kevesebbet bántsd önmagadat:

Végy egy karkötőt, férfiak órával is csinálhatják. Ahányszor azon kapod magad, hogy bántod magad, rakd át a karkötőt a másik csuklódra és figyeld meg, hogy mi történik.

Ez a feladat első körben segít tudatosítani, hogy milyen gyakran vannak negatív gondolataid magaddal kapcsolatban. Az első pár napon csak akkor fog tudatosulni benned, amikor át kell tenned a karkötőt a másik kezedre, tehát utólag.
Pár nap múlva már a kimondás pillanatában észreveszed magad.
Végül pedig, pár nap gyakorlás után, eszedbe jut, még mielőtt kimondanád, és meg tudod fékezni az önbántást. Légy türelmes magaddal, ez egy folyamat és nincs éles választóvonal a három szint között, néha ide-oda billenthetsz benne, de eredményre vezet.

Ez a technika sok minden másra is alkalmazható, amikor valamilyen cselekvést szeretnél tudatosítani és leszokni róla.

Legyen szép napod!
Bilics Tímea – Szingli & Life Coach

 

Az előző, kapcsolódó bejegyzést itt találod.