Az önszeretet valódi értelméről

Divatos manapság az önszeretetről beszélni. Egyedülállóknál talán még nagyobb hangsúlyt kap a téma.

“Ha Te sem szereted magadat, hogy várod el, hogy mások szeressenek?” Ismerős a kérdés?
Sokszor azt sem tudod, miről beszél a másik. Nem érzed úgy, hogy ne szeretnéd magadat, ő pedig csak csóválja a fejét. “Mégis, hogy kell magamat szeretni?” kérdezed ilyenkor.
Ha közvélemény-kutatást tartanék, mi is az, többségében a következők hangzanának el: „veszek egy forró fürdőt, gyújtok egy gyertyát, olvasok, megiszom egy pohár bort, megengedek magamnak egy tábla csokit”.

Néhányan talán még ezeket is felsorolnátok: „kimegyek a természetbe, jógázom, meditálok, sportolok, kikapcsolom a telefont egy napra”.
Ha Téged kérdeznélek, vajon mit sorolnál fel? Hasonló gondolataid vannak?

Jobban megnézve a fenti listát, csupa olyan dolog szerepel rajta, ami arról szól, hogyan kapcsolódsz ki, jutalmazod meg vagy vígasztalod magad egy fárasztó nap után. Egyfajta testi, lelki, mentális felfrissülés. Wellness, elvonulás a világtól. A saját való világodból.

Rövid időre kivonod magad a stresszes napokból, az örökös időnyomás alól. Az otthoni
veszekedésből, a régóta unt munkából, a követelőző főnöktől az adósságokból, azenergiavámpír társaságból, úgy egyáltalán a mókuskerékből. Lényegébem kimenekülsz az életedből.

Az önszeretet azonban ennél sokkal több, sokszor nehéz, és gyakran nem ilyen jól csengő dolgokról szól.

Az önszeretet az, amikor nem csapod be magad és nem futsz el a problémáid és a valóság elől. Amikor listát készítesz a feladatokról, amikor végleg elköszönsz a mérgező emberektől. Amikor egészségeset főzöl, takarékoskodsz a jövőre, és egy hosszú nap után is elmész az izzasztó edzésre. Az önszeretet továbbá az, amikor csak magadnak akarsz megfelelni, amikor megtanulsz nemet mondani és magadért kiállni. Amikor kiszállsz a játszmákból, a lehúzó kapcsolatokból és amikor nem engeded, hogy a mások által kialakított normák és elvárások irányítsák az életedet.

Az önszeretet valójában az, amikor végre félreteszed a számtalan

kifogásodat és olyan életet építesz magadnak, ahol jó lenni. Egy olyan

életet, ami nem csak jónak tűnik, hanem jónak is érződik.

Ami nem csak kívül és a közösségi média felületeken boldog, hanem ott belül, a szívedben is, és a nagyközönség szemei elől rejtve, otthon is. Egy olyan élet, ahonnan nem kell elmenekülni.

Ahol jó hazamenni és a terheket letenni, ahol értelmet nyer a meleg otthon kifejezés. Ahol olyan emberekkel veszed körül magad, akik kíváncsiak a gondolataidra, az érzéseidre, az ötleteidre, a lényedre. Akik nem csak együtt nevetnek, de együtt is sírnak és ha kell, együtt hallgatnak veled.

Akik engedik, hogy az légy, aki vagy és akik elfogadjàk, hogy a saját utadat járod. Ahol biztonságos és megtartó a tér, mind fizikálisan, mint érzelmileg. Ahol nem kell aggódnod a holnap miatt, ahol inspirált és kreatív vagy, ahol szárnyalhat a képzeleted. Ahol felfedezheted a benned lévő lehetőségeket, ahol követheted a vágyaidat és megvalósítod az álmaidat.

Jól hangzik, ugye? Számodra milyen lenne a tökéletes élet, amiből nem akarnál elmenekülni, ahol minden percben ott akarnál lenni?

Persze, most legyintesz és azt mondod, ilyen csak a mesében létezik. Biztosítalak róla, hogy nem így van. A hogyanokról szól majd a következő írásom.

Ha kíváncsi vagy rá, tarts velem legközelebb is!