Hányszor érdemes találkozni valakivel?

Legtöbben az első randi után eldöntik a partnerről, hogy tovább mennek-e vele vagy máshol próbálkoznak.
Azt mondom, ha csak nem volt kimondottan kellemetlen a másik társasága, akkor menj tovább vele, találkozzatok még párszor.

Valószínűleg most sokan tiltakoztok és olyasmit mondotok, hogy már első alkalommal is érzitek, hogy igen vagy nem, főként, ha nem, mert:

“semmi közös nem volt bennünk”
“nem éreztem a kémiát”
“csupa unalmas dologról beszélgettünk”

A társkereséssel foglalkozó szakembereknek megoszlik némileg a véleménye erről a kérdésről, de egyben nagyon is megegyezik: mindenképpen többször érdemes találkozni valakivel, mielőtt döntesz a hogyan továbbról.

A mentoráljaimnak úgy szoktam ezt mondani: ha tudtatok beszélgetni és nem írtózol tőle, uccu neki másodjára, harmadjára is.

Hogy miért is mondom ezt?

Ha józanul gondolkodunk és megnézzük azt, mi is történik az első randin, gyakorlatilag hasonlít egy állásinterjúhoz, ahol egyszerre vagy mindkét szerepben.

Van egy hosszú lista a fejedben, hogy minek kell megfelelnie a másiknak és percről percre pipálod vagy éppen nem a pontokat fejben.

Mivel te így csinálod, feltételezed, hogy a másik is, ezért rögtön megkörnyékez a megfelelési kényszer. Úgy érzed, hogy tétje van a találkozónak, akár az egész életed múlhat rajta. Ezért jó ó eséllyel bénán kezdesz el viselkedni: vagy túl sokat beszélsz vagy beléd fagy a mondanivaló.

Folyton az jár a fejedben, hogy vajon tetszel-e neki, vajon jól áll-e rajtad az új ruhád, nem folyt-e el a szemfestéked, vajon merjed-e meghívni a lányt a rendelt üdítőre. Puhatolóztok, keresitek a reakciókat, lopva megfigyeled a másik kezét, száját, ruházatát telefonját, óráját és próbálod illeszteni az elképzeléseidhez.

Egyszerűen túl sok az információ. Nehéz egyszerre befogadni a másik külsejét, illatát, gesztusait, a mondanivalóját, ahogy göndörödik a haja, ahogy nincs jól kivasalva az ingének a nyaka. Közben új a környezet, italt, ételt kell rendelni, meg is kell enni, szól a zene és különben is egész este feszengsz, hogy tetszel-e neki.

Persze rutinosaknak kevésbe erős reakciója, de ők is méregetik a másik embert. Vajon megfelel az ízlésemnek? Vajon van bennünk közös?

És legyünk őszinték, sokszor első ránézésre eldöntöd, hogy igen vagy nem. Ha nem, utána csak végig udvariaskodod a randit.

Ha pedig véletlenül tetszik a másik, akkor pedig végig izgulod az estét. Próbálod a legjobb énedet mutatni és mindazt, amiről úgy gondolod, hogy talán a másiknak tetszene. Közben elrejted, ami szerinted máris derékba vágná éppen csak bimbódzó ismeretségeteket.

Akárhogy is, nem tudod igazán magadat adni és a másik se, legtöbbször felszínesen beszélgettek és megmaradtok a mivel foglalkozol – mi a hobbid – mióta vagy egyedül – szeretsz-e utazni témáknál.

Szóval mennyit láttál a másikból? Szinte semmit.
Olyan, mint egy frissen érkezett, bontatlan postai csomag, csak a feladó és a címzett szerepel rajta. A csomagolásból próbálod kibogozni, honnan jött és mi lehet benne.
Csupán egy-két adatot tudsz a másikról, de a személyiségéből még nem láttál semmit, úgy alakítás ki képet róla.

Nem tudod, hogy mennyire őszinte, becsületes, szorgalmas, ambiciózus. Nem tudod mennyire bánna veled jól, támogatna-e a céljaidban, mennyire fogadna el és éreznéd magadat biztonságban mellette.
Azt sem tudod, hogy vajon hozna-e neked kávét reggel az ágyba, beöltözne-e veled az álarcos bálba, hogyan szeret utazni, előre tervez-e vagy spontánul belecsap mindenbe.
Nem tudod, hogy mire büszke az életében, hogy együtt mi mindere lennétek képesek, veszekedés után jó lenne-e a békülős szex.
Azt sem sejtheted, hogy milyen intellektuális vitáitok lennének, amit írtóra élveznétek, mikulásra csempészne-e titokban valamit a piszkosan hagyott csizmádba, főzne-e teát neked, amikor beteg vagy és mesélne-e vicceket, hogy felvidítson egy fárasztó nap után. Vajon betakargatna-e, és hagyna-e álomba merülni esténként a kanapén vagy ott ülne-e az első sorban a következő bemutatódon.

Sokan már itt lezártok, mert nem láttad mindezt a sok mindent, mert nem volt tér és idő, hogy megmutatkozzon a másik, ki se csomagoltad azt a csomagot, csak kidobtad a kukába, mert egyszerű barna csomagolópapírban volt.

A második randi egészen hasonló tud lenni az elsőhöz, mégpedig azért, mert ha újra találkoztok, akkor a „talán elindult valami” érzés van benned.
Újra bekapcsol az izgalom hogy, “mi van, ha ő az igazi” vagy a “szimpatikus, de ránézésre nem tökéletes, lehet, hogy elrontom az életemet” félelem.

Talán itt már tudtok másról is beszélgetni, talán már van egy benyomásod a másikról, de ez még mindig nem az igazi.

A harmadik-negyedik randin juttok túl az első izgalmon és kezdtek el majd érdemben beszélgetni egymással, onnantól indul igazán az ismerkedés, akkor kerülhetnek elő a mélyebb témák, akkor mersz már a vágyaidról, félelmeidről beszélni a másiknak.

Vagy nem.
Mert nem szoktál, mert nem tudod, hogy kellene elkezdeni, mert félsz tőle, mert félsz kiadni magadat, mert megsérültél már.
Csak azt veszed észre, hogy nem mélyül a dolog, nem jutunk tovább, nem érzed a csít és ráfogod, hogy felszínes volt a másik és már dobod is. A hanyadikat is egymás után?

Vagy nem foglalkozol ilyesmikkel, mert annyira vonzó a másik, kit érdekel, majd megoldjuk később, és különben is harmadik randi, ilyenkor már szexelni kell. Amúgy is, már régen volt valakid, beleugrasz a kapcsolatba gyorsan.

Nagyjából így néznek ki az első találkozók, szóval: NEM, nem elég egyszer találkozni, többször kell, legalább 3-4 alkalommal.

Közben pedig figyeld őt és figyeld magadat.
Mennyit és mit árul el magáról? Kellemesen érzed-e magad vele? Tudod-e, ha azt mondta, holnap este 7h, akkor az az lesz?
Figyelmesen hallgat-e, biztat, elfogadja-e, ha más véleményen vagytok, kérdez-és rólad, szívesen mesélsz-e magadról, jól esik-e, ha közeledik, eszedbe jut-e a következő találkozásig?
És kémiáról még mindig nem beszélünk, mert az majd csak ezután jön szóba vagy hozzá magával az ismeretség. A kémiát, ami nem csak egyszerű vàgy, és nem csupán a másik testének, hanem a lényének szól.

Ahhoz idő kell, de hidd el, megjön az is, ha hagysz teret és időt kibontakozni a kapcsolatnak.